A hulladék szelektív gyűjtése egyre elterjedtebb és megszokottabb folyamat: tudjuk, melyik színű gyűjtőbe milyen hulladékot tegyünk. De mi a helyzet a biohulladékkal? A többségünk azt felelné: megy a kukába! Tudja, mennyi szemét van a kukákban?
Nagyszüleink jól tudták, milyen fontos, hogy minél kevesebb dolog menjen kárba. Ami haszontalan szeméthalomnak tűnt, azt is fel tudták használni. Alapos megfontolás után ma is szinte minden hulladékot újra lehet hasznosítani.
A csomagküldők katalógusaiban fellelhető sárgarépafotók láttán a hobbikertésznek hamar kedve szottyan termesztésével próbálkozni. A répával azonban csak az kezdjen, aki kedveli az ásást, e növény ugyanis a laza talajban érzi jól magát, pontosabban ilyen közegben fejleszt pompás karógyökeret. Ha kötött a föld, akkor a narancsszín répa csak girbegurba csúfsággá sikeredik. Nemcsak a laza talaj, hanem a kellő táperő és - a vaskos gyökér fejlődése kezdetén - a gondos öntözés is fontos.
A répa hálás gyökér, hatalmasra nő, ha laza talajba kerül és bőven kap tápanyagot és vizet
Levelet kaptunk: "Kedves Kapanyél! Van egy csudás gömbakváriumom és megtölteném. Szeretnék érdeklődni, hogy is kell ezt összeállítani. Milyen rétegek kellenek stb:) Segítesz?"
Természetesen segítünk Szilvinek, és feltehetőleg nemcsak neki. Gömbakvárium sok családban akadhat, miután most már 4 éve, hogy tilos ilyenben halat tartani.
Az idézet Robert Frost amerikai költőtől származik, és valószínűleg igazat kell adnunk neki. Bár jobb lenne, ha a kerítésnek és a kapunak is csak jelképes telekhatár-kijelölő szerepe lenne, ez egyelőre sok helyen csak vágyálomnak tűnik. Kapukról már többször írtunk a blogon, de ne menjünk el szó nélkül a kerítés mellett sem, ha már körbebástyázzuk magunkat.
Sokfelé jártam már az országban és a világban, de mindig újabb és újabb helyekre bukkanok, ahová feltétlenül érdemes lenne eljutni. Legutóbb Monet kertje került fel a bakancslistámra, most pedig itt egy újabb gyöngyszem, amit semmiképpen nem szabadna kihagyni.
Február - Böjtelő hava
9. hét:
- február 24. (Mátyás): "Ha Mátyás jeget talál, akkor töri, ha nem talál, akkor csinál." A másik ismert mondás szerint: "Mátyás, Gergely két rossz ember", mert e két napon nagy hidegek szoktak lenni.
A halászok szerint a Mátyás-napkor fogott hal, "Mátyás csukája", egész évben szerencsét hoz a halászoknak.
A hideg idő jó termést, a szeles kevés tojást jelzett. Ha e napon esett, attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.
Az enyhe tél hatásaként előbb indult és indul a növények vegetációja. A kártevők nagymértékű elszaporodása okozhat problémát kertjeinkben. A fent leírtak alapján a következő munkákat ajánlott elvégezni minél hamarabb.
Metszések
A lombhullató növényeket bátran metszhetjük, kivéve a szőlőt és az őszibarackot. A biztonság kedvéért a rügyek felett hagyjunk hosszabb ágrészt, mert lehetnek még erősebb fagyok. A sebeket feltétlenül kezeljük! Az örökzöldek vágásával még várjunk!
A kertésznaptár normális dolog: a napok múlásához igazítva alkalmas az egymást követő teendők felsorolására. Létezik mások által előre elkészített, de van házi változata is, amolyan határidőnaplóba karistolt "vásárlás, metszés, virágnyílás…" és még sokféle rubrika. A modern világban létezik papíralapú és digitális kertésznaptár is. A kéznél lévő okosság összeállítható tudományos és rutinalapon is. Rögvest idekívánkozik, hogy a kerti teendőket soroló kiadványokat nem szabad örök érvényűnek tekinteni, hiszen a hőmenet régiónként, kertenként változhat, és ekkor még csak egyetlen - ám a növényi élet számára fontos - tényezőt emeltünk ki.
Ha pontos a vetés ideje, gyorsabban megindul a növény
Bár az időjárás arra ösztönözné az egyre türelmetlenebb kertészt, hogy azonnal vetni kezdjen a kertben, amint a tavasz első jelei mutatkoznak - főleg, így, hogy nem is volt igazán tél -, nem kell elkapkodni a dolgot. Nem késünk le semmiről. Amíg az évszakok végre eldöntik, ki megy, és ki marad, akad a portán egyéb tennivaló (ezekről is hamarosan írunk), de ha a vetőmagokat már beszereztük, akkor egy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.
A türelmetlenebb (vagy csak rendes) kertészember ilyentájt az ablakpárkányra helyezi át tevékenysége központját. Nyilván már sok helyen sorakoznak a saláta-, paprika-, paradicsom- meg mindenféle virágmagokat rejtő tejfölös poharak, tőzegcserepek, csíráztató edények.
Az elmaradt tél miatt ugyan nincs akkora forgalom a madáretetőkön, de az előző posztban megismert cinegék mellett még jó néhány távoli rokonukkal is találkozhatunk.
Kékcinege - ő nemcsak nevében az
TUDTA? Nem minden cinege cinege.
A valódi cinegék a Parus nemzetségbe tartoznak. Vannak azonban olyan madarak, amelyek nevükben cinegék, de azokkal csak távolabbi rokonságban állnak. Ilyen a barkóscinege és a függőcinege. Életmódjukban, költési szokásaikban merőben eltérnek az odúlakó cinegéktől, néhány tulajdonságuk egészen páratlan.
Búbos pacsirta (Fotó: Csonka Péter)
Február - Böjtelő hava
8. hét:
- február 19. (Zsuzsanna): Ha ezen a napon megszólal a pacsirta, akkor már közel a tavasz. Ha csorog az eresz, az jó termést ígér. Jó idő esetén elkezdték a szántás, vetés előkészületeit, széthordták a trágyát
- február 22. (Péter): "Péter üti az üszögöt, jön a melegebb idő." A feltételezések szerint Üszögös Szent Péter egy elhallásnak köszönheti a nevét; a "cathedra Sancti Petri" középkori magyar fordítása "Szent Pétör ü székössége" volt, ebből lett Péter "üszögössé". Ez a nap szerencsétlennek számít, így semmilyen munkához nem fognak. Az asszonyok nem nyúlnak lisztbe, nehogy üszögös (gombás) legyen a búza. Amilyen az idő ezen a napon, olyan lesz Józsefkor is.
Szép hetet!
Ismét felvirradt a sokakat megosztó ünnepnap, amit mi a családban nem tartottunk soha. Ahogy a "kötelező" nőnapot sem, inkább a szorgos hétköznapokban próbálunk figyelni egymásra. Viszont az évek múlásával egyre megengedőbb lettem, mert végül is szeretni, szeretve lenni és ünnepelni jó. Ennek ellenére döbbenettel vegyített csodálkozással figyelem, ahogy a 18 évesem lázas készülődéssel várja február 14-ét, nem feltétlenül azért, mert az öccse Bálint...
A "Kell-e nekünk Valentin?"- témakört egyszer már körbejártam itt, most ebbe nem is szeretnék újra belemenni. Amennyiben tényként kezeljük, hogy minden alkalmat meg kell ragadni az ünneplésre, együttlétre, meglepetésekre, akkor viszont adjuk meg a módját!
A már hosszabb ideje tartó fagymentes időben pezsdül a természet is. Aki időben eldugdosta a gyepen a korai hagymásokat, vagy a régieket a földben hagyta, már megtapasztalhatta: előbújtak. Ez azt is jelzi, hogy a téli pihenőt tartó lombhullatók is megkezdik a szezont.
A gyümölcsök között a tél végi versenyfutásban a leggyorsabbak közé a mandula és a kajszi tartozik. Néhányukon már egy-két kósza virág is megjelent.
Egész évben figyelni kell a kajszifákat, különösen a virágokat
"A kapu sokat elmondhat a házigazdáról: tanúsíthatja rendszeretetét vagy árulkodhat hanyagságáról." (Jávor-Küllős-Tátrai: Kis magyar néprajz a rádióban) Ez a mondat ugyan a székelykapuról szól, de bármely kertkapura érvényes lehet. A kapu olyan, mint a portás: az első találkozáskor mély benyomást tesz, rögtön megvan a véleményünk az adott helyről. Így aztán nem mindegy, milyen.
Egyszerű, szinte láthatatlan, mégis szép
Most, hogy a tél elkerülni látszik bennünket, érdemes kicsit körülnézni a portán, lehet-e, kell-e valamit javítani, változtatni, cserélni. Pl. a kaput, amellyel általában keveset foglalkozunk. Ha záródik, az már elég, pedig sokkal többre érdemes.
Én szívem szerint csak jelképesen használnék kerítést is, kaput is, de ez nem nagyon kivitelezhető. Pedig milyen jó lenne, ha a kapu csak esztétikai élménynek kellene, nem pedig őrző-védő funkciót látna el.
Igaz, a kettőt lehet ötvözni is.
A régi kaputól sem kell feltétlenül megválnunk, néhány ötlettel könnyen újjá varázsolhatjuk. Egy kis festék, virág vagy némi tisztítás is csodákra képes.
Aki szeret és tud is barkácsolni, lomtalanítás helyett új kertkaput is készíthet megunt vagy tönkrement kerti szerszámokból, régi ajtókból.
Aki pedig olyan szerencsés, hogy kerttulajdonos létére iparművész, kovácsmester, szobrász stb., vagy csak szabadon engedheti a fantáziáját és a pénztárcáját, annak a határ csak a csillagos ég, na meg esetleg a jó ízlés.
Ha már a székelykapuval indítottunk, zárjuk is egy azon gyakori felirattal: "A béjövőnek szállás, a kimenőnek békesség."
A kertnek, a kerítésnek és a lelkünknek kedves kapu megtalálásához további ötletek és források a képekre kattintva és a Kapanyél Pinterest-oldalán.
Azt mondják a hozzáértők, időnként változtatni, újítani kell, akármivel foglalkozik is az ember. A tavasz közeledtével a természet ezt minden évben megteszi, a Kapanyél életében pedig most jött el ez a pillanat.
Bár a post.r felületén teljesen újak vagyunk, a Kapanyél januárban ünnepelte 3. születésnapját. Annak idején egy lelkes, sokféle emberből álló kis csapat kezdte a blogolást. A szerzők között megfordult már bölcsész, tanár, mérnök, statikus, ornitológus, de munkánkat folyamatosan szakértők is segítik: Czauner Péter kertészmérnök és Bálint Károly kertépítő. Sokfélék vagyunk, ezért témáink is szerteágazóak, de egy közös pontunk van: minden érdekel bennünket, ami a kerttel, a kertészkedéssel kapcsolatos. Van köztünk, aki csak néhány balkonládában gondozza gangkertecskéjét, van, aki zsebkendőnyi kertet birtokol. Van, aki csak virágokat nevel, és van, aki több gyümölcsöst, konyhakertet is művel.
Nemrég a zöldségesnél vettem néhány citromot, és bár feltűnt, hogy egyik-másik kicsit narancsosabb színű a többinél, a kora reggeli óra nem ösztönzött a dolog mélyebb elemzésére. Aztán a zöldséges megkérdezte, tudom-e, hogy a citrom közé citrancsot is kevertem? Nem tudtam, de gyanút fogtam, mert eddigi ismereteim szerint a citrancs a grépfrút magyaros neve, ha valakinek a kiejtés szerinti helyesírás nem tetszene.
Elkezdtem hát nyomozni, és hamar kiderült, hogy teljesen véletlenül egy rendkívüli citrusfélét sikerült beszereznem: a Meyer-citromot. Formára inkább citrom, színre közelebb áll a narancshoz, az íze pedig (nekem) a mandarinét idézi. Nem is igazán lehet tudni, hogy citrom-narancs vagy inkább citrom-mandarin természetes hibridje-e.
A tél beálltával az etetőkön nyüzsgő madarak leggyakoribb fajai a cinegék. Ők azok, akik legelsőként találják meg a kitett napraforgót, de bármilyen furfangos technikát kívánó etető szerkezetből meg fogják szerezni az ennivalót. Kutatnak az avarban, mint a rigók, csüngnek a fák ágain, megkapaszkodnak a fatörzsön, mint a csuszka. Tavasztól nagy rovarpusztítók, télen viszont átállnak egy teljesen más kosztra: rájárnak a napraforgóra, faggyúra, konyhai hulladékra…
Balázsolás
Február - Böjtelő hava
6. hét:
- február 3. (Balázs): Szent Balázs püspök a legenda szerint egy özvegyasszony fiát mentette meg a fulladástól, amikor annak halszálka akadt a torkán. Azóta a torokfájás és sok más betegség gyógyítójaként tisztelik. Nevéhez fűződik a ma már ritka szokás, a balázsolás, ami többféle - vidékenként változó - rituálét jelentett. Volt, ahol almát szenteltek, amivel aztán a torokfájást gyógyították, máshol a torokfájósokat parázson sült alma héjával füstölték, hogy elűzzék a betegséget okozó gonoszt. Egyes vidékeken e napon bort szenteltek, ami közben a férfiak imádkoztak: "Ments meg uram engem a torokfájástól, a kígyómarástól, de főleg a rossz asszonyoktól".
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
Utolsó kommentek