Kapanyél

Az Árpád-hídhoz közel eső szikla- és japánkert a Margitsziget mindig is közkedvelt része volt. A 19. században, amikor Magyar György akkori főkertész az egészet megálmodta és létrehozta, rendkívüli dolognak számított, de manapság is kuriózum. Főleg, amióta a nyár folyamán felújították (Főkert) és szeptemberben a nagyközönségnek is átadták.

Javában zajlik a Sziget Fesztivál, de nem mindenki jut el, még ha esetleg szeretne is. A mostani időjárás a borsos napijegyárral (16.000/fő) kombinálva, plusz az ötcsillagos étel- és italárak sokakat visszatarthatnak, és a tömegiszony sem erős motiváció. Jó hír viszont, hogy a fesztivál programjait a neten élőben nézhetjük, a kertben pedig könnyen megteremthetjük a hangulatot is hozzá.

Nem kell más, csak sok színes kendő, lepedő, párna, a sufniból előhozott régi bútorok, szőnyegek, ha van, függőágy. Tulajdonképpen bármi bevethető a bohém összevisszaság megteremtéséhez, a szigetérzés mindent elbír.

Sokfelé jártam már az országban és a világban, de mindig újabb és újabb helyekre bukkanok, ahová feltétlenül érdemes lenne eljutni. Legutóbb Monet kertje került fel a bakancslistámra, most pedig itt egy újabb gyöngyszem, amit semmiképpen nem szabadna kihagyni.

A tetők növényzettel való borítása nem mai találmány: évezredes hagyományai vannak, hiszen az ókori Kelet függőkertjei tulajdonképpen zöldtetők voltak. Szélsőséges éghajlatú vidékeken is évszázadok óta alkalmazzák, mert hőmérséklet-kiegyenlítő hatására már régen rájöttek: északon fűti, délen pedig hűti a zöldtetők alatti helyiségeket. A modern építészetben a XX. század elején Le Corbusier alkalmazta a gyakorlatban is hitvallását: "Nem hagyhatjuk, hogy épületeink tetőfelületei csak a palák és a csillagok párbeszédére legyenek fenntartva."