Sokfelé jártam már az országban és a világban, de mindig újabb és újabb helyekre bukkanok, ahová feltétlenül érdemes lenne eljutni. Legutóbb Monet kertje került fel a bakancslistámra, most pedig itt egy újabb gyöngyszem, amit semmiképpen nem szabadna kihagyni.

Blogokat olvasgatva fedeztem fel a Giethoorn nevű falut itt. A kis holland település különlegessége abban áll, hogy nincsenek utak, helyettük a falut átszelő csatornán lehet közlekedni. A csatorna két partját 50 kis fahíd köti össze, így a helyiek fő közlekedési eszköze a csónak, a bicikli, ill. télen a síléc és a korcsolya.

A falu története az 1230-as évekre nyúlik vissza, amikor a Földközi-tenger térségéből érkezett menekültek telepedtek le itt. A névadást megkönnyítette, hogy rengeteg vadkecskeszarvat találtak; az állatok feltehetőleg az 1170-es árvíz idején lelték halálukat. Így az első betelepülők nevezték el a helyet először Geytenhornnak (geit = kecske), ami aztán a helyi dialektusnak köszönhetően lett később Giethoorn, azaz kecskeszarv.

A helyiek tőzegkitermeléssel foglalkoztak: a kiásott tőzeges talaj helyén kisebb-nagyobb tavak keletkeztek, a szárított tőzeg szállítására pedig csatornákat ástak, így alakult ki a hely egyedi arculata. A házak a csatorna menti kis szigetekre épültek, így kerítésre sincs szükség, bár arrafelé valószínűleg amúgy sem lenne.

Mára igazi turistalátványosság, sokan keresik fel télen-nyáron, ami a képeket elnézve nem csoda.

A Benelux államok közül Be már megvolt, Nelux még hátravan, de így már egy biztos úti cél megvan a tervezéshez. Sok dolgom van még az életben...

Ha a képek nem lennének elegek kedvcsinálónak, érdemes megnézni ezt a videót is:

Források itt, képek innen.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!