A cserepes növények táptalaja a virágföld, amely fekáliával átitatott tőzeg. Hazánk legnagyobb tőzegvagyona a Hanságban található, ebből készül a „hansági kertészeti virágföld”. A tőzeg a láptalajok üledéke, amelynek főtömegét az elhalt lápi és parti növényzet adja.

Néhány érdekes adat:
„Régen a tőzegmező vastagsága a Hanság-medencében átlagosan 2-3 m volt (helyenként elérte a 10 m-t is), ma ugyanakkor, jelentősen csökkent, a területen csak mintegy 50-60 cm vastagságban található.
1864-ben a Ny-i medencében 200 millió q-ra, a K-i medencében 58 millióra becsülték a tőzeg mennyiségét.
Kövér Fidél szerint 1903-ban 12 ezer ha-ra tehető a Hanság tőzegterülete. Ebben az időben a tőzeg energiáját az Esterházy uradalom villanytermelésre, gőzekék, gőzkazánok fűtésére használta. De alkalmas volt mezőgazdasági célokra is: almozásra használták – hasznosítva a tőzeg nagy nedvszívó és ammóniagáz-megkötő képességét – és istállótrágyával keverve, valamint trágyalével átitatva szervestrágyázásra. Az „Esterházy Tőzeggyár nemcsak hazánkban egyedüli, de a külföldi viszonylatban is alig akad párja. Méreteit illetőleg és forgalma után valóságos trágyagyárnak minősíthető. Nemcsak a Tőzeggyár szükségletét fedezi, hanem a távolabbi, kevés állatállománnyal rendelkező gazdaságokat is ellátja a motorvonatokon szállított trágyával.”"

„A tőzeges területeken igen nagy veszélyt jelent a vízhiány következtében, rendszerint kánikula idején gondatlanságból keletkező talajtűz (lápégés). Egyik legnagyobb tőzegégés az 1945-47 évi volt, melynek során mintegy 5800 ha-on 40-60 cm-rel lesüllyedt a talajszint, és megszűnt a mezőgazdasági hasznosítás lehetősége. Ugyancsak jelentős károk keletkeztek a Dél-Hanságban az 1976. évi tőzegtűz alkalmával is. Ekkor – egyéb károk mellett – 70 ha rét-legelő terület semmisült meg. A kiégett tőzeges területeken azonnal kezdetét veszi a spontán beerdősülési folyamat (ilyen pl. a Dél-Hanságban a Tétényi-Hany Ny-i része). Ezek, valamint a tőzegbányászás után felhagyott területek leginkább természetvédelmi célokra alkalmasak.”
(Forrás: A Fertő-tó és a Hanság Tájvédelmi Körzetek)

Tőzegtavak

És akkor jöjjön a személyes történetem: 1947-ben begyulladt a csornai Hany. Július közepe táján egyik nap úgy délután 4 óra körül egy pillanat alatt teljes éjszakai sötétség borult a községre. 11 éves voltam ekkor, és már el kellett bírnom a 15 literes kanna vizet. A délutáni „éjszakában” éppen a szomszéd utcai artézi kútról cipeltem a vizet hazafelé. A jelenség olyan váratlan és hihetetlen volt, hogy még félni is elfelejtettem. Valahogy hazabotorkáltam a sötétben. Nagyanyám kétségbeesetten sikoltozott: "itt a világvége, itt a világvége!" Ahogy lassan világosodott, látom ám, hogy nagyanyám egy köteg szentelt barkával csapkod minden irányba. Ekkor ijedtem meg, mert egyszer – talán 5 éves lehettem - nálunk járt a plébános és nagyapámmal beszélgetett az udvaron. Miközben ott sündörögtem körülöttük, hallom ám, hogy azt mondja a plébános: "Ez a gyerek 2000-ben megéri a világvégét". Nagyanyám szerint világvégén megnyílnak a sírok, fehér lepedőben jönnek sorban a halottak, a rosszak mennek a pokolba, és egyéb iszonyatos dolgok történnek. Beugrottak a plébános szavai, libabőrös lettem a félelemtől. Aztán lassan felerősödött a szél, és a délutáni „hajnalhasadás” után megszűnt a rettegés. Ekkor a barkával a kezében azt mondta nagyanyám: "Látod, ezt tette a szentelt barka".

A többi tőzegfajtáról bővebben itt olvashatsz.