A föld és a szabad levegő a legbiztosabb és legolcsóbb

A növénytermesztés fő mozgatórugója, hogy a biomassza-építéskor sikerüljön a fotoszintézis révén a légköri széndioxidot lekötni. Kiszámolták, hogy az egész légtengerben kétbillió tonna széndioxid gáz van, és ennek csak egy századrészét kötik le a növények. Tehát a növényi élet terjedésének a széndioxid hiánya nem lehet akadálya.

Vannak olyan várostervek, melyek szerint már nem csak emberek élnek a házakban

Esetenként a növény életteréül szolgáló közeg (talaj), tápanyag, nedvesség, hőmérséklet vagy éppen a fény valamelyike hiányozhat, vagy szűkösen áll rendelkezésre. Az elmúlt évezredek növénytermesztési kísérletei arról is szóltak, miként lehet valamelyiket pótolni. Gondoljunk a Mezopotámia zikkuratjait, vagy Szemirámisz függőkertjét díszítő növényekre, de évezredes példát hozhatunk Kínából, Perzsiából is. Az ilyen növénytermeléshez azonban hozzátartozik a nagy igazság is, miszerint semmi nincs ingyen. A legegyszerűbb és a legkevesebb kockázattal a természetes vagy ahhoz közeli élettér biztosítása jár. Ráadásul a növényeket tartó és tápláló föld pótlásáért fizetni kell, vagy sok munkával vagy tényleg jelentős többletkiadással. Ezért, ha csak valami különös ok nincs rá, akkor maradjunk a hagyományos kertészkedésnél. De azért jó tudni, hogy mennyiféle más lehetőség van.

Ha a növények támasztóközeg nélkül, gyökereikkel folyadékba merülnek, ez a vízkultúra, ha szervetlen anyag - kőzúzalék, salak, perlit - van az edényben, akkor kavicskultúra az elnevezés. A légkultúra még ennél is bonyolultabb, mert az így élők tápködből, egyfajta tápoldatos vízpárából táplálkoznak. Ha szerves anyagra - szalma, tőzeg, forgács - települnek, akkor tőzegkultúráról beszélünk. A természetben vízkultúrában élnek a lebegő vízinövények, egyes orchideák léggyökereikkel a levegőből táplálkoznak, a pozsgások, kaktuszok, zuzmók pedig elképesztő köves helyeken képesek megélni.

Csak trükkökkel képes több vödörnyi paradicsomot teremni egy olyan növény, mely néhány kilónyi földből él

Néhány évtizede főként a sűrűn lakott országokban sikerrel kísérleteznek az emeletes növényházak építésével, s ezekben föld nélkül, főleg a vízkultúrás módszerrel próbálnak növényeket nevelni. Egyelőre még a tudomány is vitatja, hogy az így fölnevelt növényzet tartalmazza-e mindazt, amelyeket a termőföldből venne magához. Sokan viszont a jövő fő élelemforrásaként emlegetik a hidropóniát.
A módszer lényege, hogy - legyen szó bármilyen növényről – talaj nélkül vízben, pontosabban tápoldatban él. Olyan közegben, amelyben valamilyen módon pótolják az amúgy talajban előforduló, a növények számára felvehető állapotban lévő tápanyagokat. A földi élet mozgatórugóját jelentő folyamat összefüggéseit - és ehhez vegyük hozzá a növények táplálkozását - ha egyszer megértettük, akkor az egész egyszerűnek tűnik. Aki azonban nem akar elmélyedni a sejtélettanban, elégedjék meg azzal a hidropóniás módszerrel, hogy virághagymáját a hajtatóüvegbe állítja. Biztos lehet a sikerben, mert ezek a hagymások, ha elég vizet tudnak szerezni, akkor virágot is hoznak.

A csodás szamócának, ha kap elég fényt, meleget, tápoldatot, már nem is hiányzik a föld

Az ennél nagyobb léptékű növénytartás már nagyobb hozzáértést és beruházást is igényel, elég csak arra gondolni, hogy a virágot, termést hozó és folyamatosan növekvő növények a tápanyagok többségét szerves anyagokból veszik fel. Az egyik legfontosabb atom a vas, ami a fotoszintézisért felelős klorofill építőeleme. Ha sápad a növény, akkor a lébe nem vasszöget dobunk, merthogy a gyökéren keresztüli vasfelvétele Fe2+, Fe3+ -ionok, szerves komplexekben és kelátkötésben levő formákban történik.

Fitotronokat, ahol tulajdonképpen minden – a növényi környezet számára meghatározó – tényezőt változtatni tudnak, főként a kutatók használnak. Hiszen a talaj és a nedvesség mellett a fény-, hőviszonyok megváltoztatásával lassítani vagy gyorsítani tudják az évszakok változását.
Az olyan, energiával jobban eleresztett, ám szélsőséges klímájú helyeken, mint Izland, vagy az arab olajállamok, százhektárszám épültek ezek a csodás létesítmények. Ott mesterséges körülmények között, a „zöldség- és gyümölcsgyárak” polcain termesztik az árut.