Egyetlen nagyobbacska levendulabokor elég, hogy a családi molyfészkeket saját irtószerrel felszámolhassuk. Ráadásul a gyógyító hatásáról is híres levendula nagyon kellemes társ a kertben, balkonon.

A mediterrán félcserje igénytelennek számít. Lehet nagyobb edénybe, vagy akár gyepszegélynek ültetni. A szegélynövényt rendszeresen formára kell igazítani. A talajra nem igényes, de edényben rendszeresen kell öntözni, ám a gazda egy-két napos távollétét is túléli. A cserép megválasztásakor ügyelni kell arra, hogy fürge gyökere elférjen, ajánlatos a növény méretének két-háromszorosát befogadó edényt választani.

A népszerű növénynek két tucatnyi fajtája van. A nemesítők célja a virág színének, formájának változtatása, valamint a levendulaillat (illóolaj) intenzitásának fokozása volt. Vannak fehér, rózsa-, mályvaszín, lila és kék szirmú levendulák.

Többféle csoportosítása létezik. Az angol levendulák (Hidcote, Sawyers hibrid, Old English Group) jellemzője a téltűrés, vízigény, ás a félárnyékos élőhely. E növénycsoport virágai kékes, lilás színűek, leveleik keskenyek.

A francia levendulákat (Kew Red, Stoechas, Helmsdale) fülesnek is mondják, ugyanis a virágzatuk két részből áll: a füzérek zömét alkotó apró tömör szirmokon kívül felül a légies fellevelek, mint a fülek, külön állnak. Csak az enyhe teleket bírják a szabadban, mert mínusz öt fok alatt elfagynak. Viszont az angol csoportnál sokkal illatosabbak, és valljuk be, szebbek is.

Messze földön híres a provence-i levendula

A levendulák primadonnái a trópusiak. Őket csak tavasztól őszig lehet a szabadban tartani. Plusz öt fokig bírják kint, ha ennél hidegebbre fordul, védett helyre vágynak. Ezek a növények már csak részben levendulák, ugyanis fő erényük szépségükben, s nem az illatban rejlik. Általában hibridek, és a nemesítők célja velük a folyamatos virágzás elérése volt.

Pannonhalmi levendula

A levendula, ha jó helyre kerül és évente többszöri fazonírozáson esik át, akkor évtizedekig is elél. Kordában tartásához viszont rendszeres metszésre van szükség. Ha az alapnövényt, az orvosi levendulát magára hagyják, néhány év alatt nyurga, csúf zöld bóbitás bokorrá fejlődik.

A fás részt nem szabad bántani

A levendulaév a tavaszi igazítómetszéssel indul. Ekkor a kajla, a bokrocskából kiálló hajtásokat erőteljesen vissza kell vágni. Ez új elágazások, hajtások nevelésére serkenti a növényt. A virágok betakarítása egyfajta finom metszés. Ha a növénynek is jót akarunk tenni, akkor a virág szárát a legfelső levélbóbitával együtt kell precíziós metszéssel eltávolítani. Lehet a leveleket is szedegetni, ami szintén egyfajta metszésnek számít.

A levendula metszésekor alapszabály, hogy a fás részeket nem szabad bántani – azért fontos a rendszeres metszés, hogy minél kevesebb ilyen fás rész alakuljon ki –, ugyanis az elfásodott ágacska, ha magára marad, már nem hajt ki. A jó kondícióban lévő növénynek meg sem kottyan a virágszedés és a levélszüret. A virágokat és a leveleket levegős, árnyékos helyen kell megszárítani, füzérbe kötve és zacskózva lehet az illatozó rovarűző szárítmányt a ruhák közé rakni, spájzba akasztani. Nyár végén az egész növényt gyengén vissza kell vágni.

A rutinosabbak már így csattogtathatják az ollót

Aki sövényt akar ültetni belőle, sokat spórolhat, ha egyetlen példányról, vagy közterületeken lévő növényekről vesz hajtást. A levendulát 8-8 centis fás dugványokról, nyár végén házilagosan is lehet szaporítani. A kis növényeket fagypont feletti hőmérsékleten, világos helyen lehet átteleltetni. Az első nyáron a fejlődő virágszárakat el kell távolítani, mert a virág kinevelése gyengítheti a kis levendulát.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!