Kapanyél

Az elmaradt tél miatt ugyan nincs akkora forgalom a madáretetőkön, de az előző posztban megismert cinegék mellett még jó néhány távoli rokonukkal is találkozhatunk.

Kékcinege - ő nemcsak nevében az

TUDTA? Nem minden cinege cinege.

A valódi cinegék a Parus nemzetségbe tartoznak. Vannak azonban olyan madarak, amelyek nevükben cinegék, de azokkal csak távolabbi rokonságban állnak. Ilyen a barkóscinege és a függőcinege. Életmódjukban, költési szokásaikban merőben eltérnek az odúlakó cinegéktől, néhány tulajdonságuk egészen páratlan.

A tél beálltával az etetőkön nyüzsgő madarak leggyakoribb fajai a cinegék. Ők azok, akik legelsőként találják meg a kitett napraforgót, de bármilyen furfangos technikát kívánó etető szerkezetből meg fogják szerezni az ennivalót. Kutatnak az avarban, mint a rigók, csüngnek a fák ágain, megkapaszkodnak a fatörzsön, mint a csuszka. Tavasztól nagy rovarpusztítók, télen viszont átállnak egy teljesen más kosztra: rájárnak a napraforgóra, faggyúra, konyhai hulladékra…

A március és az április a madárvonulás fő időszaka; a költőhelyükre igyekvő madártömegek megérkeznek hozzánk, vagy átutazóban csak megállnak egy kis pihenőre, majd indulnak is tovább. Sietnek, mert az egyik legfontosabb feladat várja őket: utódokat kell felnevelni!

Mezei pacsirta fiókái

Bár a cél ugyanaz, mégis számtalan, különböző stratégiával találkozhatunk. Az egyik legsikeresebb költőfajunk a mezei pacsirta. Zseniálisan alkalmazkodott a monokultúrás mezőgazdasági technológiához; annak ellenére, hogy némely mediterrán gasztronómia egyik legkedveltebb csemegéje (tízezerszám csempészik át a határokon), állománya töretlenül gyarapszik.

Az idei télen a Dunántúlon több évnyi hó esett, az extrém fagyok viszont jórészt elmaradtak. A nálunk maradt madarak a hófedte időszakokat eléggé megszenvedték. Az etetők óriási forgalmat bonyolítanak le ilyenkor. Tapasztalat, hogy minden év egy kicsit más. Az idei tél elején a széncinegék ostromolták nagy számban az etetőket.

Ezek messze nem csak a nálunk költő állományból kerülnek ki. Az ősszel Komáromnál jelölt madarat 2 héttel később Ljubljana közelében fogtak vissza. Egy másik, még az előző téli időszakban Vérteskethelyen gyűrűzött madár 1500 kilométerre Oroszországban került meg. Mindezek jól mutatják, hogy egy erős észak-észak keleti beáramlás zajlik le ősztől, a madarak egy része pedig tovább is áll. Az idei évben óriási létszámban jelentek meg a széncinkék, amit az eletetett napraforgó mennyisége is jól jelzett. Meggyvágóból is utoljára a 2004-2005-ös télen volt ennyi. A nagy csapatokba verődött madarak a havazással tűntek fel az etetőkön, egyszerre akár 80-100 példány. Mellettük nem nagyon jutott szóhoz más madár.

Az ősz elmúltával, a tél közeledtével vonuló madaraink helyett kertjeinkben egyre inkább az itt maradó, áttelelő és az időközben északabbról hozzánk érkező madárvendégekkel találkozunk.
Kétségkívül a leggyakoribb téli madaraink a cinegék. Sok fajuk él Európában, mi a 4 leggyakoribbal ismerkedünk meg.

"Nyitnikék" "kiscipő"- ki hogy hallja a legismertebb madáréneket, amely bizony a széncinege (Parus major) sajátja.