Kapanyél

A harkályokról szóló előző posztból már megtudhattuk, hogy a szó szoros és átvitt értelmében is nagyon sokszínű az erdők doktorainak is nevezett harkályfélék családja. Mai írásunkból további érdekességek derülnek ki.

Tudta? A legnagyobb európai harkályféle varjú méretű.

A fekete harkály a legnagyobb európai harkály. Fekete színű, piros sapkával (a tojóé kisebb). Az 1980-as években még élményszámba ment, ha valaki látott egyet, manapság már gyakori, a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordul. Amire szüksége van: a nagy törzsű, öreg fák. Főleg a nyárfát és a bükköt kedveli, ebbe ácsolja ovális nyílású odúját, amit később majd előszeretettel használ fészkelésre a kék galamb, vagy a macskabagoly.

Több odút is készít, ezekből van, amit csak éjszakázásra használ. Repte erősen hullámzó, csapkodó, hangja (többféle is van) nagyon jellegzetes.

Tudta? A legkisebb hazai harkály csak akkora, mint egy veréb.

A másik véglet, a mindössze 20 grammos kis fakopáncs. A különböző méretű harkályok nagyon szépen megosztoznak az erdő különböző táplálékot adó részein (niche). A fekete harkály a keményebb, nagy munkát kívánó feladatot is megoldja, méretéhez a nagy törzsű fák illenek. A kis fakopáncs az ágak végein keresi táplálékát, ott, ahová a többi harkály már nem követheti. A közép fakopáncs az öregebb erdők ágain tevékenykedik, a zöld küllő a talajon. A kis fakopáncsnál végeztek vizsgálatokat arra vonatkozóan, mekkora területről szerzi be a táplálékát. A fiókanevelési időszakban ez 40 hektár volt, téli időszakban viszont a bejárt terület 700 hektárra növekedett!

Tudta? Télen a nagy fakopáncs tobozműhelyt működtet.

A téli időszakban a helyhez kötött madaraknak abból kell megélniük, ami az adott területen található. A harkályok, mint sok más madár, a rovarbőséges nyári időszak után az ínségesebb téli időkben a magfogyasztásra állnak át. Szorgalmasan látogatják a madáretetőket és nagyon szeretik a fenyőmagot. Ha figyelmesek vagyunk, téli időszakban utak mentén is találkozhatunk halomnyi szétvert fenyőtobozzal, holott a közelben egy fia fenyő sincs. Ezt a harkály műveli. Leszakítja a fenyőtobozt és egy olyan helyre viszi, ahol jól rögzíteni tudja ahhoz, hogy csőrével ki tudja vésni belőle a magokat. Ezeket a helyeket rendszeresen használja, és oda cipeli a környéken leszedett tobozokat.

Tudta? A harkályok dobolással jelzik a költőhelyüket.

Közép fakopáncs

Tél végétől, főként szép, napos időben egyre gyakrabban lehet hallani pergő-rezgő fahangot. Olyan ez, mintha az egyik végén rögzített vonalzót megpendítenénk. A harkályok jelölik így a költőhelyüket, kommunikálnak a szomszédaikkal és az arra járó, idegen fajtársakkal. Mindkét nem (hím és tojó is) használja ezt a jelzésrendszert. Érdekes, hogy a vájt fülű madarászok a dobolásról is képesek megmondani, melyik faj szól. Más az üteme, a hossza. A fekete harkálynak például egészen lassan pergő, mély tónusú, a kis fakopáncsé ezzel szemben nagyon gyors és magas. Egészen extrém esetekkel is lehet találkozni. Egy esetben a Gerecsében nagyon furcsa hangra lettem figyelmes. Dobolás volt, de valami egészen fura hangszínnel. Amikor megtaláltam a hang forrását, kiderült, hogy egy nagy fakopáncs egy nagyfeszültségű traverz vasát ütötte, és szemmel láthatóan nagyon élvezte ezt a furcsa, fémes hangzást.

Tudta? A harkályok megbonthatják a házak külső szigetelését.

A harkályok egyes fajai bevonultak a települések parkjaiba, együtt élnek a városi emberekkel is. Ez azonban  nem mindig problémamentes. Néhány honfitársunknak egy új jelenség okoz fejtörést, és nem kis bosszúságot. Harkályok – pontosabban egy-két renitens egyed – azzal szórakoznak, hogy odúkat vésnek a házak külső szigetelő rétegébe. Hiába vakolják újra és újra a megbontott részeket, a madarak ismét nekiállnak és szétverik. Ha jól belegondolunk, a szigetelő anyag üregesnek tetsző hangja ugyanolyan, mint a már korhadó fáé. Csak az első lépést kellett megtennie a madaraknak: a falra kellett szállniuk. Éppen ez az a pont, ahol közbeléphetünk. Ilyen problémánál azt kell megakadályoznunk, hogy a madár rászállhasson a falra. Vagy olyan vakolatra lesz szükségünk, amelyen nem bír megkapaszkodni, vagy, ha ez nem megoldható, akkor marad a fal elé lógatott álcaháló.

Szöveg és fotók: Pénzes László ornitológus

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Erdőt járva, de parkokban, kertekben is gyakran találkozhatunk a fák törzsén kúszó, tarka tollazatú madárral: ő a harkály. Jellegzetes külleméről már a gyerekek is felismerik az erdők doktorát.

Tudta? Hazánkban 9 harkályfaj fordul elő.

Fekete harkály

Az idei télen a Dunántúlon több évnyi hó esett, az extrém fagyok viszont jórészt elmaradtak. A nálunk maradt madarak a hófedte időszakokat eléggé megszenvedték. Az etetők óriási forgalmat bonyolítanak le ilyenkor. Tapasztalat, hogy minden év egy kicsit más. Az idei tél elején a széncinegék ostromolták nagy számban az etetőket.

Ezek messze nem csak a nálunk költő állományból kerülnek ki. Az ősszel Komáromnál jelölt madarat 2 héttel később Ljubljana közelében fogtak vissza. Egy másik, még az előző téli időszakban Vérteskethelyen gyűrűzött madár 1500 kilométerre Oroszországban került meg. Mindezek jól mutatják, hogy egy erős észak-észak keleti beáramlás zajlik le ősztől, a madarak egy része pedig tovább is áll. Az idei évben óriási létszámban jelentek meg a széncinkék, amit az eletetett napraforgó mennyisége is jól jelzett. Meggyvágóból is utoljára a 2004-2005-ös télen volt ennyi. A nagy csapatokba verődött madarak a havazással tűntek fel az etetőkön, egyszerre akár 80-100 példány. Mellettük nem nagyon jutott szóhoz más madár.

Télen a lombozat hiánya miatt minden állat jobban szem előtt van, mint más évszakban. Most olyan madarakról lesz szó, amelyek egész évben a költőhelyük közelében tartózkodnak, télen figyelhetők meg a legjobban, és minden porcikájukban tökéletesen alkalmazkodtak ahhoz, hogy a fák törzsén és ágain éljenek. Lábuk rendkívül erős kúszólábbá módosult. A legtöbb madárnál 3 ujj előre áll, és 1 ujj hátra. A harkályoknál ez 2-2-re módosult, ami nagy előnyökkel jár: a fakéreg megmarkolása sokkal hatékonyabb, ha egyenlő erőt tud felülről és alulról is kifejteni. A farktollak a madaraknál a repülés közbeni kormányzásra, fékezésre szolgálnak. A harkályoknál kapnak egy merőben más funkciót: meg kell tartaniuk a testet a függőleges fatörzsön. Ennek megfelelően a farktollak rendkívül kemények. A csőr erős vésőcsőrré alakult, és ez nem azért van, hogy a madár be ne verje a fába a fejét: képes vele kivájni a költőodúját, segítségével keresi a kéreg alatt mocorgó lárvákat. És ha már itt tartunk, pár szót érdemes szólni arról, mit is kopogtat a fa törzsén harkályunk.

Fekete harkály