Az idei télen a Dunántúlon több évnyi hó esett, az extrém fagyok viszont jórészt elmaradtak. A nálunk maradt madarak a hófedte időszakokat eléggé megszenvedték. Az etetők óriási forgalmat bonyolítanak le ilyenkor. Tapasztalat, hogy minden év egy kicsit más. Az idei tél elején a széncinegék ostromolták nagy számban az etetőket.
Ezek messze nem csak a nálunk költő állományból kerülnek ki. Az ősszel Komáromnál jelölt madarat 2 héttel később Ljubljana közelében fogtak vissza. Egy másik, még az előző téli időszakban Vérteskethelyen gyűrűzött madár 1500 kilométerre Oroszországban került meg. Mindezek jól mutatják, hogy egy erős észak-észak keleti beáramlás zajlik le ősztől, a madarak egy része pedig tovább is áll. Az idei évben óriási létszámban jelentek meg a széncinkék, amit az eletetett napraforgó mennyisége is jól jelzett. Meggyvágóból is utoljára a 2004-2005-ös télen volt ennyi. A nagy csapatokba verődött madarak a havazással tűntek fel az etetőkön, egyszerre akár 80-100 példány. Mellettük nem nagyon jutott szóhoz más madár.
Az idei év a csonttollúak inváziója miatt is emlékezetes marad. A cirregő hangú madarak kisebb-nagyobb csapatokban (10-től akár több százas) lepték el a városi parkokat, vidéki gyümölcsösöket.
Csonttollú
A húsos terméseket kedvelik, a csipkebogyónak, ostorfának, fagyöngynek, madárberkenyének nem tudnak ellenállni. A csonttollúak igazi inváziós madarak. Nagyjából tízévente jelennek meg nálunk nagy csapataik, a többi évben vagy csak kis mennyiségben mutatkoznak, vagy teljesen elmaradnak. Eurázsia tajgáin költenek, télen délebbre húzódnak táplálék után kutatva, de hogy milyen irányt vesznek, és meddig jutnak el, az többé-kevésbé rejtély. Nagy valószínűséggel a költés sikeressége és az egyidejű táplálékhiány készteti a madarakat a nagy távolságok megtételére. Az egyik, Magyarországon gyűrűzött madarat 8000 kilométerre, Oroszországban fogták vissza, ami azért nagyon érdekes adat, mert az a befogás is téli időszakban történt. Tehát ugyanaz a madár egyik évben nyugatnak vette az irányt, a következő télen pedig délkelet felé. Jó példa ez a kiszámíthatatlan mozgásra, ami az inváziós fajokra annyira jellemző.
Feketerigó
Hiába a hó, a hideg, december végén elindult egy nagyon komoly változás, mely lényegesen befolyásolja a természetben zajló történéseket: egyre csak hosszabbodik a nappali órák száma. Februárban főleg napsütéses napokon „nyitnikék”-eznek már a széncinegék, nagyon halkan bár, de egy-egy feketerigó is nekibátorodik és dudorászgat magában. A csuszka erős, füttyszerű hangját is csak tavasszal hallatja, ez az ő éneke, de februárban már hangol a nagy eseményre.
Kis fakopáncs
Ettől a hónaptól egyre gyakrabban lehet hallani a harkályok dobolását. Ez hasonló jelentéssel bír, mint az ének: főleg az elfoglalt terület (revír) kijelölésére szolgál, és ebben a harkályoknál a tojók is részt vesznek. A doboláskor egy már elszáradt facsonkot keresnek a madarak, és ezt ütik meg nagyon gyorsan, géppuskaszerűen. Az eredmény egy messzire elhallatszó hang lesz. A dobolás erősségéről, gyorsaságáról a vájt fülűek a fajokat is be tudják azonosítani. Estefelé a városi környezetben is otthonosan mozgó macskabaglyok huhognak.
Hangjuk klasszikus bagolyhang: a legtöbb filmben, ha az izgalmakat fokozandó baglyot szólaltatnak meg, a macskabagoly nászhangjához nyúlnak: ”húúúúúúúúúúú…..huhuhuhuhúúúúúúúú”. Előfordul, hogy már ilyenkor fészken ül, sőt, decemberben is találtak már frissen kirepült fiókát…városi környezetben. Itt azért csaknem folyamatosan jelen van a táplálék, és ez alkalmat ad arra, hogy a klasszikus fészkelési időn kívül is fiókákat tudjanak nevelni. Városi feketerigónál például egészen extrém módon kezd kitolódni ez az időszak a fent említett táplálékbőség miatt.
Öreg réti sas
Azonban nem ezek a madarak a legkorábbi fészkelők, mivel ezek az esetek inkább kirívóak, semmint általánosak. A réti sasnál és a hollónál viszont ez az időszak a fészektatarozás és a nászolás időszaka. A párok a költőterületen tartózkodnak, a hollónál már a tojások is a fészekbe kerülnek, de a réti sas is rövidesen kotlani fog. Emlékezetes az a kép, amikor alig látszik ki a kotló madár a hóval befedett fészekben!
Akármennyire is hihetetlen, mégsem ezek a madarak a legkorábban fészkelők. A hegyvidéki fenyvesek meghatározó madárfaja, a keresztcsőrű akár már januárban elkezdi a költést. Mire a legtöbb madár tavasszal nekikezd a fészekrakásnak, ő már be is fejezte azt.
Hím keresztcsőrű
Áprilistól már a kóborló családokkal találkozhatunk, amelyben az öreg madarak már az ez évi fiatalokkal egészülnek ki. A keresztcsőrű nem rovarokkal, hanem fenyőmaggal eteti a fiókákat, így teheti meg, hogy függetlenítse a fiókanevelést a rovarok megjelenésétől, ami a madarak zöménél elengedhetetlen feltétel.
A rétisasok mindennapjait élő webkamerán lehet figyelemmel kísérni itt.
Szöveg: Pénzes László ornitológus
Fotók: Csonka Péter természetfotós
Utolsó kommentek