Kapanyél

Tudta? Magyarországon 12 bagolyfaj fordul elő

Erdei fülesbagoly fiókája

A leggyakoribb hazai költőfajok az erdei fülesbagoly (Asio otus), a macskabagoly (Strix aluco), a gyöngybagoly (Tyto alba) és a kuvik (Athene noctua). Ritkább fészkelők az uhu (Bubo bubo), a füleskuvik (Otus scops), a réti fülesbagoly (Asio flammeus) és az uráli bagoly (Strix uralensis), valamint néhány nagyon ritkán előforduló faj (pl. törpekuvik).

Az idei télen a Dunántúlon több évnyi hó esett, az extrém fagyok viszont jórészt elmaradtak. A nálunk maradt madarak a hófedte időszakokat eléggé megszenvedték. Az etetők óriási forgalmat bonyolítanak le ilyenkor. Tapasztalat, hogy minden év egy kicsit más. Az idei tél elején a széncinegék ostromolták nagy számban az etetőket.

Ezek messze nem csak a nálunk költő állományból kerülnek ki. Az ősszel Komáromnál jelölt madarat 2 héttel később Ljubljana közelében fogtak vissza. Egy másik, még az előző téli időszakban Vérteskethelyen gyűrűzött madár 1500 kilométerre Oroszországban került meg. Mindezek jól mutatják, hogy egy erős észak-észak keleti beáramlás zajlik le ősztől, a madarak egy része pedig tovább is áll. Az idei évben óriási létszámban jelentek meg a széncinkék, amit az eletetett napraforgó mennyisége is jól jelzett. Meggyvágóból is utoljára a 2004-2005-ös télen volt ennyi. A nagy csapatokba verődött madarak a havazással tűntek fel az etetőkön, egyszerre akár 80-100 példány. Mellettük nem nagyon jutott szóhoz más madár.