Az ősz elmúltával, a tél közeledtével vonuló madaraink helyett kertjeinkben egyre inkább az itt maradó, áttelelő és az időközben északabbról hozzánk érkező madárvendégekkel találkozunk.
Kétségkívül a leggyakoribb téli madaraink a cinegék. Sok fajuk él Európában, mi a 4 leggyakoribbal ismerkedünk meg.

„Nyitnikék” „kiscipő”- ki hogy hallja a legismertebb madáréneket, amely bizony a széncinege (Parus major) sajátja.

Ezt a hangot azonban ne keressük most, télvíz idején, mert a tavasz közeledtével fogják csak hallatni a területet foglaló és párt kereső hímek. Helyette számos hanggal kárpótolnak minket. A madarak között az egyik legnagyobb hangrepertoárja a széncinegének van. Legalább 20 különböző hangot használ az éppen aktuális hangulatának közlésére. A legélelmesebb madarak közé tartozik, hamar felfedezi az újdonságokat, a teli madáretetőt, és az etetőre járó cinkecsapatok vonzzák később a többi madárfajt is (rigók, pintyek). Riasztásukra minden madár figyel és reagál. Ha a vájt fülű madarász meghallja, hogy a cinege légiriadót fúj, hamarosan meg fogja pillantani a levegőből közeledő ragadozó madarat.

A széncinege könnyen felismerhető a fekete maszkos fején lévő nagy fehér pofafoltról, sárga mellényéről, melyen - mintha nem gombolta volna be teljesen - egy fekete csík fut végig a lágyékig. Ennek a csíknak a szélessége alapján meg lehet mondani, hogy hím vagy tojó madarat látunk-e. A hímnek széles, a tojónak keskeny csíkja van.
Mint mindenben, a költésben is nagyon élelmesek. Harkályok által hátrahagyott, vagy természetes odvakban fészkelnek, de a postaládától kezdve a függőleges vasoszlopon keresztül mindenhová betelepednek. Könnyen telepíthető mesterséges odúval is.

Akár 12 tojást is rakhat és sikeresen ki is röptethet, és ezt kétszer is megteheti egy költési időszakban! A szülőknek ehhez elképesztő mennyiségű hernyót kell összehordaniuk hajnaltól estig, hogy a 2 grammos tojásból 20 grammos fióka hagyhassa el alig több mint 2 hét múltán a fészket.
Ősszel aztán a fiatal madarakkal felhízott állomány kezdi meg a télre való felkészülést. Ilyenkor a madarak 80-90 %-a azévben kelt (fiatal) madár. Kell is ez a nagy szaporulat, mert a mortalitás nagyon nagy. Bár a legidősebb madarak 20 év körüli életkorúak, a cinegék (de sok más énekesmadár esetében is így van) 70 %-a nem éli meg az 1. születésnapját!
A cinegék rövid távú vonulók, kis távolságokat tesznek meg költési időszakon kívül, részben kóborolnak (határozatlan irányú elmozdulás) táplálékot keresve, részben északabbról, a zordabb tél elől érkeznek hozzánk vendégek pl. Lengyelországból, Oroszországból.

Tavasztól őszig nagy hernyópusztítók, ősszel azonban megváltozik a táplálkozásuk: áttérnek a vegetáriánus étrendre, ami komoly kihívás. Ilyenkor bármit megesznek, amihez csak hozzáférnek, még a vadászok által hátrahagyott állati belsőségeket is. Vezető hír volt egyszer, hogy kannibál széncinegék kapják el a denevéreket és lékelik meg koponyájukat. A prózai magyarázat: a késő őszi időben ledermedt denevérek könnyű zsákmányok, az emlősök zsírdús agyvelejéhez akartak hozzáférni, ezzel is energiához jutni.

Másik cinegénk a kék cinege (Parus caeruleus), igazi szépség.

Égszínkék sapkájával, szárnyával, sárga mellényével megkapó jelenség. Izgalmi állapotban fejtetőtollait felmereszti, ami még bájosabb megjelenést kölcsönöz neki. A hímek élénkebb színűek, a kék színek sötétebbek. Kisebb termetű, mint a széncinege, de ezt ellensúlyozandó jóval agresszívebb. Gyűrűzések alkalmával a szedő és gyűrűző ujjait alaposan megdolgozza, ha nem tartjuk távol fejét ujjainktól. Költési szokásában hasonló a széncinegéhez: odvakban költ, de a kisebb nyílásúakban is meg tud telepedni. Mesterséges odúknál célszerű a röpnyílás szűkítésével kizárni nagyobb rokonait, ha kedvében akarunk járni a kisebb testű cinegéknek. A kék cinegének elég a 28 mm-es röpnyílás, a széncinegének 32 mm kell.

A kék cinegék ősztől kóborolnak, és előszeretettel vetik be magukat kisebb-nagyobb tavaink nádasaiba, ahol nagyobb csapatokba verődhetnek és a nádbugákból kiszedett magvakkal táplálkoznak. Gyakran keverednek vegyes madárcsapatokba is, így együtt látható a kékcinege, őszapó, királyka, fakusz, amint nagy hangkavalkád közepette lepik el a környék bokrait, fáit.
Két éve Kassa közelében ősszel gyűrűzött madarat fogtunk vissza Komáromban a téli időszakban, egy másik alkalommal a Tardoson (Gerecse), etetőnél gyűrűzött kék cinegét Liptószentmiklós (Magas Tátra) közeléből jelentették vissza néhány hónap múltán.

Ha az etetőnkön egy barnás színezetű, kis termetű madár jelenik meg fekete sapkával és a csőre alatt kis fekete partedlivel, akkor a barátcinege (Parus palustris) tisztelt meg bennünket.

Keményen szóló hangjával rögtön elárulja jelenlétét. Hasonlít hozzá egy másik fekete sapkás madár, a barátposzáta, de utóbbinak nincs fekete partedli a csőre alatt.
A barátcinege az etetőből az előző két cinegével ellentétben nem egy, hanem egyszerre több napraforgómagot szed ki és azt kis torokzacskójába gyűjti, majd elrepül vele. Erős csőrét vésőként használja ahhoz, hogy hozzáférjen a mag belsejéhez: lábai közé szorítja a szemet és addig ütögeti, amíg fel nem szakítja a héját. Itt a nemek teljesen egyformák.

Még egy cinegénk van, amely megjelenhet az etetőnkön, főként, ha örökzöldekben bővelkedő helyen etetünk: a fenyvescinege (Parus ater).

Első ránézésre nagyon hasonlít a széncinegére, de jóval kisebb, torokfoltja sokkal nagyobb, szárnyán apró pettyek sorakoznak gyöngysorszerűen, nincs a mellén sárga szín, tarkóján pedig fehér foltot visel. Alapvetően a fenyvesekkel teli magasabb fekvésű régiók egyik karaktermadara, de az utóbbi évtizedekben nagy terjeszkedésbe kezdett és sok helyen megjelent a fenyvesektől távol eső lomberdőkben is, mint fészkelő faj.  

Szöveg: Pénzes László

Fotó: Csonka Péter