Kapanyél

Bár az időjárás arra ösztönözné az egyre türelmetlenebb kertészt, hogy azonnal vetni kezdjen a kertben, amint a tavasz első jelei mutatkoznak - főleg, így, hogy nem is volt igazán tél -, nem kell elkapkodni a dolgot. Nem késünk le semmiről. Amíg az évszakok végre eldöntik, ki megy, és ki marad, akad a portán egyéb tennivaló (ezekről is hamarosan írunk), de ha a vetőmagokat már beszereztük, akkor egy lépéssel közelebb vagyunk a célhoz.

A türelmetlenebb (vagy csak rendes) kertészember ilyentájt az ablakpárkányra helyezi át tevékenysége központját. Nyilván már sok helyen sorakoznak a saláta-, paprika-, paradicsom- meg mindenféle virágmagokat rejtő tejfölös poharak, tőzegcserepek, csíráztató edények.

Különböző kertekben három diófám is van, de termésüket csak ebünk ropogtatja elégedetten, és a madarak csipegetik télen. Anyósom, családunk legnagyobb diófelhasználója elégedetlen, pedig mindent megteszek, hogy a kedvében járjak. Fogalmam sincs, milyen fajtájúak, mert az egyik bő termő ugyan, de a termés apró. Ha már sikerül az acélkeménységű héjat feltörni, kiderül, az íze is finom. De a törés… Ám e fa további előnye, hogy terjedelmes lombkoronája nyáron kiváló árnyékot ad, és ami szintén mellette szól: nem kell permetezni.

A világ legvastagabb törzsű diófája - nem az enyém