Ismét felvirradt a sokakat megosztó ünnepnap, amit mi a családban nem tartottunk soha. Ahogy a "kötelező" nőnapot sem, inkább a szorgos hétköznapokban próbálunk figyelni egymásra. Viszont az évek múlásával egyre megengedőbb lettem, mert végül is szeretni, szeretve lenni és ünnepelni jó. Ennek ellenére döbbenettel vegyített csodálkozással figyelem, ahogy a 18 évesem lázas készülődéssel várja február 14-ét, nem feltétlenül azért, mert az öccse Bálint...
A "Kell-e nekünk Valentin?"- témakört egyszer már körbejártam itt, most ebbe nem is szeretnék újra belemenni. Amennyiben tényként kezeljük, hogy minden alkalmat meg kell ragadni az ünneplésre, együttlétre, meglepetésekre, akkor viszont adjuk meg a módját!
Utolsó kommentek