Kapanyél

Akinek emlékezete visszaér a rendszerváltás előtti időkig, talán eszébe jut, milyen népszerű karácsonyi ajándék volt a déligyümölcs, közte is a narancs vagy a mandarin. Akkoriban télen néhány hétig lehetett kapni, holott a citrusfélék a szőlő után talán a legnagyobb tételben forgó áruféleségnek számítanak a gyümölcs-külkereskedelemben. A politikai, devizagazdálkodási okokat ma már ne is firtassuk, hiszen a mostani világban megszokott, hogy a zöldségeseknél, az élelmiszerboltokban télen-nyáron többféle narancsból, mandarinból, grépfrútból lehet válogatni.

Nemrég a zöldségesnél vettem néhány citromot, és bár feltűnt, hogy egyik-másik kicsit narancsosabb színű a többinél, a kora reggeli óra nem ösztönzött a dolog mélyebb elemzésére. Aztán a zöldséges megkérdezte, tudom-e, hogy a citrom közé citrancsot is kevertem? Nem tudtam, de gyanút fogtam, mert eddigi ismereteim szerint a citrancs a grépfrút magyaros neve, ha valakinek a kiejtés szerinti helyesírás nem tetszene.

Elkezdtem hát nyomozni, és hamar kiderült, hogy teljesen véletlenül egy rendkívüli citrusfélét sikerült beszereznem: a Meyer-citromot. Formára inkább citrom, színre közelebb áll a narancshoz, az íze pedig (nekem) a mandarinét idézi. Nem is igazán lehet tudni, hogy citrom-narancs vagy inkább citrom-mandarin természetes hibridje-e.

Ahogy közelednek az ünnepek, a lakás díszítgetése mellett az illatoknak is egyre fontosabb szerep jut. A drogériákban kapható szagűzők nagyon népszerűek, de minek költenénk ilyesmire, ha magunk is könnyen készíthetünk - ráadásul természetes - illatosítókat.

A lakásban terjedő illatoknak persze nem csak karácsonykor van nagy szerepe: ingatlanosok szokták ajánlani, hogy véletlenül pont fahéj vagy frissen sült sütemény illata lengje be az eladni kívánt lakást, amikor a potenciális vevő érkezik. Személyes élményem ezzel kapcsolatban, amikor lakáskeresésnél az egyik helyről szinte menekültünk az átható babgulyásszag miatt, pedig elvileg nem lett volna rossz a hely. Sebaj, utólag már jobb, hogy így történt.