Kapanyél

Más íze van a sarki boltban és a piacon vásárolt friss zöldségnek, aki viszont kóstolta már a saját zöldséget, gyümölcsöt, legyen az görbe, göthös, megtapasztalhatta a különbséget. Ezek többnyire is mások, mint a bolti egyentermék, de a frissesség miatt más az ízük, zamatuk. Bármilyen kicsi is egy kert, a haszonnövényeknek néhány négyzetméternyi is elég. Aki ilyesmire adja a fejét, nem árt, ha felkészül arra is, hogy a kerti csemegét mások - rovarok, pajorok és más furfangos csúszómászók - is kedvelik, hogy a gombákról, baktériumokról ne is beszéljünk.

Aki a spenótot szereti, a mángoldot is fogja. Az ijesztő tudományos név (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla - ráadásul csak egy a számos közül) ne rettentsen el senkit, hisz "csupán" a cékla legközelebbi rokonáról van szó. A spenótimádóknak pedig azért hasznos, mert íze hasonló, és június-júliustól a fagyokig szedhetjük, amikor spenót már rég nincsen.

Vagy ha úgy tetszik, spárgát, mely sokáig nem tartozott a kedvenceim közé. Úgy jártam vele, mint a csicsókával: tudtam, hogy szeretni kéne, mert milyen dolog már, hogy valaki nem eszi meg ezt a nagy fene finomságot, ezért pár évente tettem egy próbát. Sikertelenül. Idén azonban fordult a kocka: olyan finom spárgakrémlevest rittyentettem, hogy napokig nem bírtam abbahagyni.

A liliomfélék családjába tartozó közönséges spárga (Asparagus officinalis) Európában és Ázsiában is őshonos. Az óegyiptomiak és az ógörögök még leginkább gyógyhatása miatt fogyasztották (asparagos=fiatal hajtás, nyél), és csak a rómaiaknál lett kedvelt előétel.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy sem anyukám, sem anyósom nem engedi ki a fennhatósága alól a klasszikus befőzést (lekvárok, szörpök, befőttek, savanyúságok stb.), úgyhogy kedvemre vacakolhatok néhány különlegesebb vagy viccesebb növény eltevésével. Főztem már szörpöt rózsasziromból, mentából és levendulából, készítettem mazsolás-fahéjas hagyma-, rózsa- és levendulalekvárt, kandíroztam narancshéjat is. Legújabb szösszenetem a sárga paradicsomlé.