Kapanyél

Bár mostanában szamócát eszünk eperrel és fordítva, a változatosság kedvéért azért veszünk néha banánt is. Igaz, nem magyar gyümölcs, de egész évben kapható, ráadásul nem is túl drága, főleg, ha meggondoljuk, hogy szőröstül-bőröstül felhasználhatjuk.

A néphagyomány a nagycsütörtököt zöldnek is nevezi: így a böjt vége felé ezen a napon csak zöld növényeket ehetünk, amelyek már megteremnek a kertben. Szerencsére nincs nehéz dolgunk, mert a legkorábban kikelő zöldségfélék zöldek is, finomak is. E nap jellegzetes ételei a saláta, a sóska, a spenót, és legfőképpen a friss csalán, amit minden ételbe belefőztek, hogy megtisztulást és bő termést hozzon. A biztonság kedvéért a csirkék is kaptak vagdalt csalánt, nehogy őket elkerülje a bőség.

Aki a spenótot szereti, a mángoldot is fogja. Az ijesztő tudományos név (Beta vulgaris subsp. vulgaris var. cicla - ráadásul csak egy a számos közül) ne rettentsen el senkit, hisz "csupán" a cékla legközelebbi rokonáról van szó. A spenótimádóknak pedig azért hasznos, mert íze hasonló, és június-júliustól a fagyokig szedhetjük, amikor spenót már rég nincsen.

A tél hiányának eddigi legpozitívabb hozadéka, hogy nagyon korán előbújt a medvehagyma (Allium ursinum). Nem kis örömömre már két hete megjelent a piacon (legalábbis nálunk), éppen jókor, mert tél végi zöldhiányomat ilyenkor már sem a brokkoli, sem a káposzta nem képes kielégíteni. Csak a szép sötétzöld medvehagyma!

Az idei tél slágere nálam mindenképpen a szárzeller (Apium graveolens convar. Dulce) lesz; régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy kipróbálom, de a megszokás mindig a gumós zellernek kedvezett. Mígnem a zöldségesnél csak a rúd-, angol vagy szárzellernek is nevezett kötegeket találtam…