Más íze van a sarki boltban és a piacon vásárolt friss zöldségnek, aki viszont kóstolta már a saját zöldséget, gyümölcsöt, legyen az görbe, göthös, megtapasztalhatta a különbséget. Ezek többnyire is mások, mint a bolti egyentermék, de a frissesség miatt más az ízük, zamatuk. Bármilyen kicsi is egy kert, a haszonnövényeknek néhány négyzetméternyi is elég. Aki ilyesmire adja a fejét, nem árt, ha felkészül arra is, hogy a kerti csemegét mások - rovarok, pajorok és más furfangos csúszómászók - is kedvelik, hogy a gombákról, baktériumokról ne is beszéljünk.

A zöldségféléket nem csak azért szeretjük, mert finomak, de jelentős vitaminforrások is. A vitaminok csoportosítása oldhatóságuk alapján történik: vannak vízben, és vannak zsírban oldódók. Az utóbbiakat nagyobb mennyiségben is képes tárolni az emberi szervezet, az előbbieket nem. A zsírban oldódó vitaminok között az A-vitamin, a retinol, növényekben nem fordul elő. Az olyan „elővitaminjai” – mint a karotin – azonban igen. Ezek az emberi szervezetben A-vitaminná alakulnak. Különösen sok karotin van a sárgarépában, a petrezselyem levelében és a biológiai érésben lévő piros színű paprikában. A D-vitamin növényekben szintén nem fordul elő. Kivételt képez a kakaóbab héja. A zöldségfélék közé sorolt gombákban viszont van D-vitamin. K-vitamin a friss zöldségfélékben, elsősorban a spenótban és a kínai kelben fordul elő nagyobb mennyiségben.

A vízben oldódó vitaminok között a B-vitamin csoport tagjai valamennyi élő sejtben megtalálhatók. A B1-vitamin (tiamin) a csíranövényekben fordul elő a legnagyobb mennyiségben, de sok található belőle a zöldborsóban, zöldbabban, továbbá a bimbós kelben és a sárgarépában. B2-vitaminból (riboflavin) a zöldségfélék – az élő levelek, hajtások és egyes magvak kivételével – általában keveset tartalmaznak. Valamennyi zöldségnövényben nagy mennyiségű B6-vitamin (piridoxin) található. C-vitamint (aszkorbinsav) a legtöbb zöldségféle figyelemre méltó mennyiségben tartalmaz. Különösen sok található a zöld zöldségnövényekben (levélzöldségek, káposztafélék) és a paprikában. PP-vitamin (niacin vagy nikotinsav) kisebb mennyiségben valamennyi zöldségfélében előfordul.

Saját zöldséget egészen kis helyen is termeszthetünk

A kertészblogokon gyakori téma a régi fajták dicsérete, egyúttal tanúi lehetünk egy-egy zöldség- vagy gyümölcsfajta utáni sikeres nyomozásnak is. A köztermesztésben például már kizárólag bokorbab van, ami nem is csoda, mert egyetlen profi termelő sem akarja a futóbabot hajkurászni. A babételek ismerői viszont pontosan tudják, milyen különbség van a bokor- és a sokkal változatosabb futóbabok termése között. Örvendetes hír, hogy mostanában közösségi tanulókert-hálózatot kiépítésére szánták el magukat. Erről érdemes a tápiószelei Növényi Diverzitás Központban érdeklődni. Az intézet 1959 óta gyűjti és őrzi a tájfajtákat, ez idő alatt 1600 helyen 12000 mintát sikerült fellelni.

Érdemes a szakirodalom tanulmányozásával kezdeni, mert néhány hét alatt fura dolgokra képesek a kezdetben apró növények. A burgonya, fejes káposzta, dinnye, tök csak nagy kertbe való, mert ha eltalálják ízlését és jól érzi magát, igazi zsarnokként hamar elterpeszkedik.  A kabakosok is meglepetéseket okozhatnak, ezek ugyanis genetikailag oly’ közel állnak egymáshoz, hogy egymás között csalfa módon házasodhatnak. Az uborka, spárgatök, patisszon, sütőtök, cukkini, sárgadinnye és görögdinnye, ha egymáshoz közel van, akkor fura, alak-, szín-, terméshibrideket hozhatnak létre. Fontos alapfeltétel a rendszeres öntözés is, ezért sem való egy olyan hétvégi telekre az étkezési paprika, paradicsom, uborka, padlizsán, ahol a növények - a bizonytalan mennyiségű csapadékon kívül - hetente jó, ha egyszer látnak vizet.

A zöldségeknek szánt kertszegletben, bármilyen kicsi is, ágyásokat kell kialakítani. A szerszámnyelek és a kényelmes munkavégzés miatt a 120 centi széles méret a legmegfelelőbb. Nem szabad spórolni az ágyások közötti utakkal. Ezeknek legalább 30 centi szélesnek kell lenni; ha talicskával is járunk ezeken az utakon, akkor a fél méter meghagyása is megfontolandó.

Az emelt ágyások nagyon jók: egyrészt az ilyenekben más talajigényű különlegességeket is nevelhetünk, másrészt nem kell hajlongani, és a mozgásukban korlátozottak is múlathatják haszonkertészkedéssel az idejüket.

A legegyszerűbb, ha először a szabadföldi zöldségtermesztési módszerekkel próbálkozunk. A zöldségfélék magjait lehet helybe, rögtön a földbe vetni. Ennek azonban szigorú időrendje van: a gyökérzöldségek, borsó magját sokkal korábban kell a földbe dugni, most a fejes salátát, céklát, brokkolit, kései fejes káposztát, gumós köményt, nyári karalábét, karós babot, paprikát, paradicsomot lehet vetni.

Május a palántázás ideje. Ekkor következhet a paprika, paradicsom, padlizsán és a sorolhatnánk a végtelenségig a piacokon kapható kis növények sorát. Vannak kész palánták, amelyek már komoly gyökérrendszerrel rendelkeznek, mások sokkal olcsóbban, ezek a szálasak. Egyetlen hajtástengelyből és a gyökérből állnak.

Bármilyen módszerrel indítjuk a zöldségágyást, arra kell törekedni, hogy sok fajt, fajtát érdemes választani, de csak annyit szabad termelni, amennyit a család elfogyaszt. Szerencsés, ha a közeli szomszédok cserélgetnek. 

Szerző: Czauner Péter

Forrásokhoz katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!