Kapanyél

35. hét:

- szeptember 1. (Egyed): Ha esik, gyenge lesz a tél. Az őszi búza és rozs vetésének kezdőnapja.

- Hogyne, hogyne... Szóval, megmérgezték?
- De meg ám! Sőt, mi több … ezt nagyon kérem, kezelje egyelőre bizalmasan... le merném fogadni, tudom, mi volt a méreg!
- Ugyan?!
- Taxin, fiacskám. Taxin!
- Taxin?! Most hallom először.
- Nem csodálom. Felettébb szokatlan. Mondhatom, élvezetesen szokatlan. Valószínűleg magam sem ismertem volna fel első látásra, ha nem akad dolgom ugyanilyennel három-négy héttel ezelőtt. Egypár kislány babauzsonnát rendezett... bogyókat szedtek egy taxusról, tudja, tiszafáról, és abból főztek teát.
(Agatha Christie: Egy marék rozs. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977)

Eddig úgy tudtam, hogy a ciklámen télen virágzó szobanövény, de legnagyobb meglepetésemre egy kertben megláttam, augusztus elején. Árnyas helyen, egy fa tövében virított egy maroknyi ciklámen színű ciklámen.

Talán furcsának tűnik, hogy hívhatnak így egy parkot. Nem azért, mert Gyula nevű ember létesítette. Bár az egyik elmélet szerint a mai város helyén álló egykori monostort egy Gyula nevű főúr alapította Gyulamonostora néven, mi viszont a várost neveztük el parknak. Az ok egyszerű: a néhány nap, amit ott töltöttünk, végig olyan érzés volt, mintha egy hatalmas parkban lettünk volna.

Miután az utóbbi időben mediterrán viszonyok uralkodnak, azt mondanám, üljünk le a pálma-, citrom- vagy narancsfánk alá, kortyolgassunk jeges italokat, esetleg meleg teát.