Kapanyél

Ha a tiszafa egyetlen szépséghibája - nevezetesen: a mérgezők listáján előkelő helyre került - nem lenne, a kert legtöbb módon hasznosítható növénye lehetne. Piros magköpenye (terméshúsa) kivételével minden porcikája mérgező. Nem kell tehát lemondani a tiszafáról, csupán nem kell enni. A melegvérűeket fenyegető növény leginkább az emberekre lehet veszélyes, hiszen a négylábúak és a madarak már fiatalon megtanulják - ez igaz a hobbiállatokra is -, hogy a tiszafafélékből nem ajánlatos falatozni. A madarak egyébként szívesen csipegetik piros bogyóit: a termés húsa táplálék, a mag pedig, miután áthalad tápcsatornájukon, és trágyaburokban a földre pottyan, még csírázik is.

Az ősz hagyományosan a szabadgyökerű és földlabdás fák és cserjék fő ültetési szezonja, a konténeres növények viszont szinte bármikor telepíthetők. Igaz, ez utóbbiaknál előfordulhat, hogy otthon derül ki, a gyökerek már teljesen átszőtték az edényt, és az ilyen növényeknek bizony nagyon hosszú időre lehet szükségük, mire a földbe ültetve megerednek.

A tavalyi pusztító cudar év után a megmaradt tuják megmentéséhez már most hozzá kellene kezdeni. A tujákról szóló posztok érzékeny területet érintenek, már csak azért is, mert sokan érzik becsapva magukat, hiszen a drágán vett növényük gyatrán viselkedik, miközben más kertjében, vagy a vad mediterrán vidékeken maguktól is szépen díszlenek.

A cordobai Alcazar palota parkjában évszázadok óta jól érzik magukat az örökzöldek

A legtöbben a sövény szó hallatán az ékszertujára (Thuja occidentalis 'Smaragd') vagy a Leyland-ciprusra (Cupressocyparis leylandii) gondolnak. Ezek az örökzöldek általában kúp vagy ék alakúak, és így a későbbiek során beavatkozás nélkül nem tudnak zárt falat alkotni.
A sövényekkel eltakarunk vagy kiemelünk valamit a kertben. Először is el kell döntenünk, hogy örökzöld vagy lombhullató sövényt szeretnénk-e ültetni. Az örökzöldek előnye az egész éven át tartó takarás, de állandóságuk miatt monotonitás alakulhat ki kertünkben. A szabadon növő, lombhullató sövény előnye, hogy változatos formákat hozhatunk létre belőle. A sövényt összeállíthatjuk illatos, pillangócsalogató cserjékből.

- Hogyne, hogyne... Szóval, megmérgezték?
- De meg ám! Sőt, mi több … ezt nagyon kérem, kezelje egyelőre bizalmasan... le merném fogadni, tudom, mi volt a méreg!
- Ugyan?!
- Taxin, fiacskám. Taxin!
- Taxin?! Most hallom először.
- Nem csodálom. Felettébb szokatlan. Mondhatom, élvezetesen szokatlan. Valószínűleg magam sem ismertem volna fel első látásra, ha nem akad dolgom ugyanilyennel három-négy héttel ezelőtt. Egypár kislány babauzsonnát rendezett... bogyókat szedtek egy taxusról, tudja, tiszafáról, és abból főztek teát.
(Agatha Christie: Egy marék rozs. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977)