Kapanyél

Ha a tiszafa egyetlen szépséghibája - nevezetesen: a mérgezők listáján előkelő helyre került - nem lenne, a kert legtöbb módon hasznosítható növénye lehetne. Piros magköpenye (terméshúsa) kivételével minden porcikája mérgező. Nem kell tehát lemondani a tiszafáról, csupán nem kell enni. A melegvérűeket fenyegető növény leginkább az emberekre lehet veszélyes, hiszen a négylábúak és a madarak már fiatalon megtanulják - ez igaz a hobbiállatokra is -, hogy a tiszafafélékből nem ajánlatos falatozni. A madarak egyébként szívesen csipegetik piros bogyóit: a termés húsa táplálék, a mag pedig, miután áthalad tápcsatornájukon, és trágyaburokban a földre pottyan, még csírázik is.

Néhány szép formájú gyümölcsfa nem idegen egyetlen díszkertben sem. A próbálkozás nem jelent örök elkötelezettséget, ha nem tetszik a fa, vagy a vele való extra bíbelődés, akkor a lakótól meg lehet szabadulni. A gyümölcstelepítéssel kacérkodóknak arra azonban fel kell készülni, hogy a szép gyümölcs magától nem terem. Sok faj, fajta megporzó társat igényel, és - talán nem véletlenül - a gyümölcsfákhoz előbb-utóbb megérkeznek a kártevők és a gombabetegségek. Ha a foltos, férges gyümölcsöknél szebbet, jobbat akarunk, meg kell barátkozni a növényvédő szerekkel is.

Aki Kelet-Angliában (Norfolk) Kings Lynn környékén éppen a Frizzleton Farm felé téved, ne lepődjön meg, ha egyszer csak egy hatalmas sárkányba botlik. Megijedni nem kell, csak ámulni, mert ilyen sövényt nem sűrűn lát az ember.

A japánbirs (Chaenomeles Japonica) csodás színű virágokkal örvendezteti meg a kertbarátokat minden tavasszal, de én most a termésére szeretném felhívni a figyelmet.

3 éve ültettem egy tő japánbirset a kertembe, ami eddig nem nagyon akart virágba borulni, de idén tavasszal már volt rajta néhány élénk rózsaszín virág. Nyáron nem is nagyon foglalkoztam vele, de most, legnagyobb meglepetésemre, alma nagyságú termések jelentek meg rajta. Kicsit utánajártam a dolognak, ezek bizony ehető birsek, kegyetlenül kemények, szóval csak úgy nyersen beleharapni nem ajánlatos. Viszont ízletes kompótot lehet belőle készíteni, csak sokkal hosszabb ideig kell főzni, mint a hagyományos almákat.

A japánbirs a rózsafélék családjába tartozó nemzetség. Ezek a közkedvelt cserjék tavasszal hozzák élénk rózsaszín virágaikat, fás ágaik tüskések, ezért sövénynek is alkalmasak, birsalmatermésük ősszel érik be.

Tápdús, jó vízellátású talajban, félárnyékban vagy napos helyen szépen fejlődnek, egyes fajtáik csupán félméteresre, mások akár kétméteresre is megnőhetnek. Meszes talajban lassabban fejlődnek (lehet, hogy az én kertemben is azért tartott ilyen sokáig, hogy virágokat hozzon, mert meszes a talaj). Szaporításuk egyszerű: lehet magról, tőosztással (én is így kaptam) és dugványozással is. Virágzás után metsszük csak meg, így a következő évben dúsabban fog virágozni.

Forrás

A legtöbben a sövény szó hallatán az ékszertujára (Thuja occidentalis 'Smaragd') vagy a Leyland-ciprusra (Cupressocyparis leylandii) gondolnak. Ezek az örökzöldek általában kúp vagy ék alakúak, és így a későbbiek során beavatkozás nélkül nem tudnak zárt falat alkotni.
A sövényekkel eltakarunk vagy kiemelünk valamit a kertben. Először is el kell döntenünk, hogy örökzöld vagy lombhullató sövényt szeretnénk-e ültetni. Az örökzöldek előnye az egész éven át tartó takarás, de állandóságuk miatt monotonitás alakulhat ki kertünkben. A szabadon növő, lombhullató sövény előnye, hogy változatos formákat hozhatunk létre belőle. A sövényt összeállíthatjuk illatos, pillangócsalogató cserjékből.