Néhány szép formájú gyümölcsfa nem idegen egyetlen díszkertben sem. A próbálkozás nem jelent örök elkötelezettséget, ha nem tetszik a fa, vagy a vele való extra bíbelődés, akkor a lakótól meg lehet szabadulni. A gyümölcstelepítéssel kacérkodóknak arra azonban fel kell készülni, hogy a szép gyümölcs magától nem terem. Sok faj, fajta megporzó társat igényel, és - talán nem véletlenül - a gyümölcsfákhoz előbb-utóbb megérkeznek a kártevők és a gombabetegségek. Ha a foltos, férges gyümölcsöknél szebbet, jobbat akarunk, meg kell barátkozni a növényvédő szerekkel is.

Ha a kertbe egyetlen gyümölcsfát akarunk ültetni, akkor legsokoldalúbban a körte hasznosítható. A fajról általában elmondható, hogy fája metszéssel jól alakítható, termése a friss fogyasztástól a finom pálinkáig sokoldalúan hasznosítható. Egy apró trükk: aki szeretne a körtepálinkás üvegbe gyümölcsöt, az éppen csak „kötött” gyümölcskezdeményre húzzon egy palackot, s ezt ügyesen erősítse a fához, hogy abban fejlődhessen a gyümölcs. Mielőtt teljesen megérik, le kell nyisszantani, s az üvegbe máris önthető a finom nedű.

Bár leginkább az ország nyugati, dél-nyugati régióiban érzi jól magát, ettől függetlenül mindenkinek érdemes körtét is tartani, aki kedveli a gyümölcsöt. Azzal azonban számolni kell, hogy a körte szereti, sőt kifejezetten igényli a társaságot, másként fogalmazva, porzópár nélkül bizonytalan lesz a termés mennyisége.

Régi tapasztalat mondatja, ha a megporzó rovarok kedve tartja, akkor 50-70 méteres távolságon belül hatékonyan működnek. Éppen ezért azokban a kertekben, ahol csak egy körtefát akarnak, vagy csak egynek van hely, először a szomszéd kertekben kell körbenézni, hátha van virágporral támogató fa. De az innovatív kertész ültethet két fát, porzópárost. Amint korosak lesznek, jól megélnek egymás közvetlen közelében. Megoldás az is, hogy néhány éves korukban az egyik néhány ágára átszemzik vagy átoltják a másik rügyét, hajtását.

Július elején érik az Arabitka, őt követi a Kornélia, Hosui (japán körte); augusztusi a Kosui (japán körte), Clapp kedveltje, Vilmos, Piros Clapp, Ilonka, Piros Vilmos, Hardy vajkörte; szeptemberi a Nijsseiki (japán körte), Conference, Baki Bosc, Tongre, Diel vajkörte, októberi a Hardenpont téli vajkörte, Serres Olivér, Nemes Krassán, Téli esperes. Megjegyzésként idekívánkozik, hogy a japán körték nem utóérők, mint a többiek, nekik a fán kell beérniük.

A körtéfajtákról azt is tudni kell, hogy vad- vagy birsalanyra szemzik őket. A vadalanyú csemetékből terjedelmes, felfelé törekvő, sok munkával olyan közepes törzsű fákat nevelhetünk, amelyek az ötödik évben már bőven teremnek. A birsalanyon állókból a 2-3. évben termő törpefákat, sövényeket, termőkaros és karcsú orsófákat lehet kialakítani. A körte alkalmas keret mellett nevelt alakfák kialakítására is, és szépen mutat egy meleg fekvésű fal mellett is.  Akit a sövénykörte érdekel, nézzen a Haag-, Hungária-, Palmetta- vagy a Bouché-Thomas-sövény metszési módozatai után. Ezek szerint lehet ugyanis a körtéből ragyogó kerítést készíteni.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!