A legtöbben a sövény szó hallatán az ékszertujára (Thuja occidentalis ’Smaragd’) vagy a Leyland-ciprusra (Cupressocyparis leylandii) gondolnak. Ezek az örökzöldek általában kúp vagy ék alakúak, és így a későbbiek során beavatkozás nélkül nem tudnak zárt falat alkotni.
A sövényekkel eltakarunk vagy kiemelünk valamit a kertben. Először is el kell döntenünk, hogy örökzöld vagy lombhullató sövényt szeretnénk-e ültetni. Az örökzöldek előnye az egész éven át tartó takarás, de állandóságuk miatt monotonitás alakulhat ki kertünkben. A szabadon növő, lombhullató sövény előnye, hogy változatos formákat hozhatunk létre belőle. A sövényt összeállíthatjuk illatos, pillangócsalogató cserjékből.

 

Térjünk most vissza az örökzöld cserjékhez. A már korábban említett ékszertuja sövénynek nem a legjobb választás . Évi növekedése alig haladja meg a 20 cm-t, ráadásul a kúp alak sem alkalmas sövény kialakítására. A tetején lévő V alakzat miatt a növények soha nem fognak teljesen összenőni. Ráadásul az ékszertuja nem szereti a metszést sem. Ez inkább szoliter növénynek való.

A Leyland-ciprus az utóbbi évek egyik sikernövénye, már ami a sövénynövényeket illeti. Nagyon gyors növekedésű, átlagosan évi 70 cm-t is nőhet. Azonban fiatal korában hosszúkás formája miatt nem igazán takar. Ekkor, ha elég sűrűn ültetjük, megfelelő sövény válhat belőle. Később azonban problémát jelenthet a túl közeli ültetés.

Magyal

Az örökzöldek között befutó még a magyal (Ilex), a tiszafa (Taxus), a fagyal (Ligustrum), a vérborbolya (Berberis thunbergii 'Atropurpurea'), babérmeggy (Prunus laurocerasus) vagy a tűztövis (Pyracantha spp.) Ezeknek változatos fajtáit találjuk a kertészetekben. Kedvünk szerint válogathatunk a méregzöld tiszafa vagy a vérvörös színű borbolya közül.

Vérborbolya

Amennyiben kisebb gyermek van a családban, ügyeljünk arra, hogy a fent említett örökzöldeket ne ültessük a kertbe, mert mérgezőek. Ekkor a legjobb megoldást a Leyland-ciprus jelenti az örökzöldek közül. Ha unjuk sövényünk egyhangúságát, különböző változtatásokkal megtörhetjük azt. Ha „ablakot nyitunk a világra”, vagyis ablakot vágunk a sövényen, rögtön más képet mutat. Más módon is változtathatunk: pl. a sövény tetejét a megszokott egyenes forma helyett hullámzó formára nyírjuk. A sövényeket mindig fordított ék alakban kell kialakítani, különben az alsó része nem kap elég fényt, és egy idő után elhalnak az ágai. Törekedjünk arra, hogy a kert 30%-ánál ne legyen több az örökzöldek száma. A kiválasztásnál érdemes arra figyelni, hogy az adott növény jól bírja a magyarországi klímát.


A lombhullatók közül alkalmas a rózsalonc (Weigela florida), a kerti gyöngyvessző (Spirea sp.), a galagonya (Crataegus), a vérbükk (Fagus sylvatica ' Atropurpurea') és a gyertyán (Carpinus betulus). Az illatos sövények kialakításhoz ajánlott az orgona (Syringa) és a labdarózsa (Viburnum opulus ’Roseum’) (kép lent), mely utóbbi hatalmas virágpomponjaival gyönyörű látványt nyújt. A pillangók kedvence lehet a közel három méter magasra megnövő nyári orgona (Buddleia) (kép fent), melynek hosszúkás virágfürtjei júliustól nyílnak.

Nézzük most át néhány sorban a sövényültetésre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. Először is húzzunk ki egy zsinórt a jövőbeli sövény helyére, hogy a növényeket egyenes sorba tudjuk ültetni. Ezek után ássuk fel a talajt kétszer olyan mélyen, mint a kontéreres növény földlabdája. Utána keverjünk a földhöz némi komposztot. Mérjük le a távolságot a zsinór két pontja között, és a cserjéket arányosan osszuk el. Az örökzöldek ültetési távolsága: 3-4 db/fm, a szabadon álló cserjéket 1 m távolságra ültessük egymástól. A növényeket helyezzük bele a gödörbe, töltsük fel földdel, és tömörítsük a talajt. A nyírás nagyon fontos mozzanat az ültetés során. Azokat a növényeket, amelyeken nincs elágazódás, metsszük meg a felére, így kompakt formát hozunk létre, és a növény is gyorsabban fog sűrűsödni. A végén iszapoljuk be a töveket.

A sövények ültetése tehát nem olyan bonyolult dolog, és változatossá tételükhöz is csupán fantázia és némi ügyesség kell.