A tavalyi pusztító cudar év után a megmaradt tuják megmentéséhez már most hozzá kellene kezdeni. A tujákról szóló posztok érzékeny területet érintenek, már csak azért is, mert sokan érzik becsapva magukat, hiszen a drágán vett növényük gyatrán viselkedik, miközben más kertjében, vagy a vad mediterrán vidékeken maguktól is szépen díszlenek.
A cordobai Alcazar palota parkjában évszázadok óta jól érzik magukat az örökzöldek
2012 a tuják, hamisciprusok és más kerti fenyők cudar éve volt. Erről tanúskodik sok olvasói levél, valamint bármerre is járok, ha a kertekbe kukucskálok, szörnyű állapotban lévő örökzöldeket látok. Van, ahol minden rendben, de a mellette lévő kertet már a tujahalál uralja. Az esetek többségében nem a talajjal, a hellyel van baj, a légköri aszály hibáztatható. Pedig egyszerű lenne megmenteni őket. Nem kell hozzá más, csak egy kézi öntöző, s azt is kell tudni, hogy a tuja nem idevaló, pláne nem az egyre melegedő nyaraink növénye.
A szomszéd kertje nem mindig zöldebb
Februárban minden kerttulajdonos szembesül a kérdéssel: mi maradjon, és mit kell eltávolítani a kertből? Sokszor érzelmi okokból, máskor csak a szakmai hozzáértés hiánya miatt évekig meghagyunk olyan növényeket, amelyek elfoglalják a helyet az új növények és kialakítások elől. Tél végén, kora tavasszal, amint kilép az ember a kertbe, rengeteg tennivalóval találja magát szembe.
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
Utolsó kommentek