Kapanyél

Van, aki fákat vág(at) ki ilyen-olyan okból, más meg pl. minden gyerekének ültet egyet a kertben, hogy együtt nőjenek fel.

Mai történetünk is az ültetésről szól, még ha szomorú apropóból is. A helyszín Argentína, a történet kezdete pedig a 60-as évekbe nyúlik vissza, amikor a 28 éves bohém Pedro Martin Ureta és a 17 éves gyönyörű Graciela Yraizoz talákoztak. Gyorsan össze is házasodtak, bár környezetükben senki nem hitt abban, hogy a kapcsolat hosszú életű lesz.

Történt egyszer, hogy Graciela egy repülőről meglátott egy farmot, mely felülről úgy nézett ki, mint a fejéshez használt vödör. Kitalálta, hogy az ő farmjukon meg lehetne egy erdő, mely a kedvenc hangszerét, a gitárt formázza. Addigra már született 4 gyerekük, a "pörgős" fiatalasszony ellátta a háztartást és - ahogy az egy farmercsaládban lenni szokott - erős hátországot teremtett férjének és a családnak. Lelkesen tervezgetett, férje pedig állandóan halogatta a kezdést.

"A nép szíveli a bodzát, mert igénytelen, mint ő maga, és ha haszon nincs is belőle, gondot se kell rá viselni. Az erdőszélben tanyák vannak, és rendesen minden tanya körül ott kujtorog a bodza, mint a legprimitívebb díszfa. Hívni se kell, megtelepszik magától, és mindenütt jól érzi magát, ahol embert érez.

… Senki sem látott még bodzát, amelyik csak egy bogyót termett volna. Millió bogyót terem, és abban hárommillió mag van. Szóval megvan benne a jó szándék, hogy egy nagy bodzáskertté változtassa a világot kelettől nyugatig." (Móra Ferenc: Georgikon)

Szeptember - Szent Mihály hava

38. hét:

- szeptember 21. (Máté): Csillagászatilag az őszi napéjegyenlőség napja. Ha ezen a napon tiszta az idő, jó lesz a bortermés.

- szeptember 22. (Móric): Móric-napi derültség szeles telet jelent.

Szeretek piacra járni. Akkor is, ha nem kell semmi, egyszerűen jó nézelődni, szóba elegyedni, kérdezősködni, ismerősökkel összefutni, odaköszönni a kedvenc árusoknak. Főleg hétköznap délelőtt, mert akkor nincsenek annyira sokan. Bár én azt is szeretem, amikor péntek-szombaton hömpölyög a nép, de csak a piacon.

Akármerre járunk utazások során, a helyi piaco(ka)t mindenképpen útba ejtjük, érdekes módon úgy, hogy teljesen véletlenül keveredünk oda. Így volt ez a nyáron Barcelonában is. Pont utazás előtt láttam képeket a leghíresebbről, a La Boqueriáról; el is határoztam, hogy mindenképpen megkeresem, majd egyszer csak ott álltunk előtte. (Ami persze nem nagy teljesítmény, mert a legnagyobb sétáló-bevásárló utcáról nyílik, de akkor is…)

A bukszus - vagy másik nevén puszpáng - sok kert alacsonyabb, magasabb sövénye, de nagyon jól mutat szoliterként, növényszoborként, nagyobb edényekbe ültetve is. Az apró levelű, örökzöld növény tulajdonképpen igénytelen, de sajnos néhány betegség végzetes csapást képes akár idősebb állományokra is mérni. Ilyentájt, a nyár végén, ősz elején szembesülünk a bajjal, hogy egy-egy sövénytag a legnagyobb gondosság, trágyázás, öntözés, nyírás ellenére kidől.