Szeretek piacra járni. Akkor is, ha nem kell semmi, egyszerűen jó nézelődni, szóba elegyedni, kérdezősködni, ismerősökkel összefutni, odaköszönni a kedvenc árusoknak. Főleg hétköznap délelőtt, mert akkor nincsenek annyira sokan. Bár én azt is szeretem, amikor péntek-szombaton hömpölyög a nép, de csak a piacon.
Akármerre járunk utazások során, a helyi piaco(ka)t mindenképpen útba ejtjük, érdekes módon úgy, hogy teljesen véletlenül keveredünk oda. Így volt ez a nyáron Barcelonában is. Pont utazás előtt láttam képeket a leghíresebbről, a La Boqueriáról; el is határoztam, hogy mindenképpen megkeresem, majd egyszer csak ott álltunk előtte. (Ami persze nem nagy teljesítmény, mert a legnagyobb sétáló-bevásárló utcáról nyílik, de akkor is…)
Családom megkegyelmezett, mert tudják, hogy ez a gyengém, így aztán becsavarogtuk a piacot. Jajjj, az valami gyönyörűség! Igaz, nagyon sok a turista, de azért bőven akadt 1 szál uborkával vagy néhány paradicsommal távozó helyi is. Csodálkoztam is, ekkora választék mellett hogy lehet megállni, hogy valaki csak egy kígyóuborkát vesz?!
Egy sima hétköznapon is elég nagy a tömeg - legalábbis nyáron
A kínálat lenyűgöző – persze, könnyű nekik, amikor a hatalmas országban szinte minden megterem, mi szem-szájnak ingere. A színek, az illatok (bár a tengeri herkentyűs részlegnél a családom sietősebbre vette a tempót), vagy ahogy az árusok kirakosgatják a portékájukat: másodszor nyitás körül érkeztünk, még pakoltak. A gyümölcsöket cérnakesztyűben, egyenként, méret és forma szerint elrendezve, szeretettel rakosgatták, elképesztő volt!
De beszéljenek inkább a képek, azt hiszem, mindent elmondanak.
A sárkánygyümölcsre már régen fájt a fogam, de nem volt akkora durranás. Vagy csak nem jót fogtam ki...
A levendula már korán elfogyott
Csípős és még csípősebb paprikák csomagolva vagy füzérben
Előre csomagolt ehető virágok
Rákhegyek
Aszalt gombák és gyümölcsök
"Vedd és edd"- gyümölcskelyhek, késő délután már féláron
Ha csak ezt láttam volna Barcelonából, már akkor is boldog lennék, de azért a többit sem bántam meg! Bár ez most az aktuális szerelem, azért továbbra is lelkesen járok a Lehel piacra a kedvenc bolgár nénimhez, be-beugrom a Nagycsarnokba, a többi kicsiről nem is beszélve... Róluk majd legközelebb.
Még több kép a Kapanyél Facebook-oldalán.
Utolsó kommentek