Kapanyél

"Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik"- tartja a mondás, és semmi okunk kételkedni az igazában. Főleg, hogy ezen a napon tilos az asszonyoknak mosni, teregetni, így nem marad más, irány a konyha!

Bár sokan úgy tartják, a libának nem kell són, borson kívül semmi, azért egy kis majoránna (Origanum majorana) egyáltalán nem árt neki, akárcsak a legtöbb húsételnek. Nem csoda hát, hogy -bár a Földközi-tenger környékéről származik - nálunk is az egyik legrégebben használt fűszernövény. Hála a törököknek, akik a 16. században behozták és elterjesztették.

Nyílik a zsályám a gangon, ami kicsit korai, akárcsak idén sok más növénynél, de a virágokról legalább eszembe jutott, milyen régen használtam. Pedig nagyon sok mindenre jó: ételben, veteményesben, házi patikában egyaránt. Ez utóbbit bizonyítja tudományos neve is, a Salvia officinalis (salvia= gyógyítani).

Többek között az a jó a tavaszban, hogy egyik hagymaőrületből a másikba eshetünk. Most éppen medvehagymával tömjük magunkat, de mellette ott a népiesen pázsithagymának vagy pázsitfűnek nevezett metélőhagyma, lánykori nevén snidling (Allium schoenoprasum). Kinek a kertjében, kinek az ablakában. Nálunk ez utóbbi.

A mai névnaphoz több növény, hiedelem és szokás is kapcsolódik. Ezek közül talán a borbálaág a legismertebb: sok helyen cseresznyefaágat, máshol kilencféle (vagy ahány van a kertben) gyümölcsfa- vagy orgonaágat tesznek vízbe. Ha karácsonyra kivirágzik (ki szokott), akkor újévre férjhez mennek az eladósorban lévő lányok.

A szokás Szent Borbála legendájához kötődik, aki pogány apja akarata ellenére keresztelkedett meg, és választotta Krisztust örök vőlegényül. Apja ezt nem tudta megbocsájtani, lányát a provincia prefektusa elé vitte. Borbálát börtönbe vetették, kegyetlenül megkínozták, de a legenda szerint Krisztus a Paradicsom virágaiból koszorút helyezett a fejére, amitől sebei minden reggelre begyógyultak, és más csodák is történtek.

Végül lefejezték, az ítéletet saját apja hajtotta végre. Meg is bűnhődött érte, mert hazafelé villám sújtotta halálra.

A vadon termő gombák a takarítás nagymesterei: ha nem vennének részt az elhalt növényi anyagok lebontásában, néhány évtized alatt több méteresre vastagodna az avarréteg, így be se lehetne menni pl. gombászni az erdőkbe. De szerencsére itt vannak, Magyarországon a gombafajok száma 2000-nél is több. Igaz, ezek kis töredéke ehető, szedhető, de a többiek legalább végezhetik a dolgukat, míg a vadgombák szerelmesei minden évszakban megszedhetik kosaraikat. Nincs ez másként novemberben sem, mostanában is érdemes keresgélni erdőn, mezőn, vagy akár a föld alatt, ha van hozzá disznónk vagy kutyánk és engedélyünk (ld. kép).

Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum)