Kapanyél

A vadon termő gombák a takarítás nagymesterei: ha nem vennének részt az elhalt növényi anyagok lebontásában, néhány évtized alatt több méteresre vastagodna az avarréteg, így be se lehetne menni pl. gombászni az erdőkbe. De szerencsére itt vannak, Magyarországon a gombafajok száma 2000-nél is több. Igaz, ezek kis töredéke ehető, szedhető, de a többiek legalább végezhetik a dolgukat, míg a vadgombák szerelmesei minden évszakban megszedhetik kosaraikat. Nincs ez másként novemberben sem, mostanában is érdemes keresgélni erdőn, mezőn, vagy akár a föld alatt, ha van hozzá disznónk vagy kutyánk és engedélyünk (ld. kép).

Nyári szarvasgomba (Tuber aestivum)

Gyermekkorom óta jól ismerem és gyűjtöm a rábaközi rétek, legelők gombáit, de az erdei fajokat csak az utóbbi években fedeztem fel. A Kisalföld c. napilap egyszer a barbacsi lomberdő gombáiról közölt egy cikket, amely az itt termő, meglehetősen sokféle, ehető és mérges fajról számolt be. Ezekkel addig nem foglalkoztam, annak ellenére, hogy gyakran jártunk ide még télen is. Az újságcikk alapján tanulmányozni kezdtem az erdei gombák szakirodalmát. Főleg a kora tavasszal növők érdekeltek, mert nyáron szegfűgombát (Marasmius oreades), csiperkefajokat, ősszel pereszkéket találtunk eleget.
A "Gombák" (Helmut és Renate Grünert), és a "Leggyakoribb gombákról" (Dr. Rimóczi Imre) c. könyvekben, továbbá növényhatározókban és lexikonokban felfedeztem a kucsmagombákat. Ezek jelennek meg a legkorábban, már április - májusban; csoportosan nőnek lomb- és ártéri erdőkben, nedves, bozótos, bokros helyeken.