„Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”- tartja a mondás, és semmi okunk kételkedni az igazában. Főleg, hogy ezen a napon tilos az asszonyoknak mosni, teregetni, így nem marad más, irány a konyha!

Bár sokan úgy tartják, a libának nem kell són, borson kívül semmi, azért egy kis majoránna (Origanum majorana) egyáltalán nem árt neki, akárcsak a legtöbb húsételnek. Nem csoda hát, hogy –bár a Földközi-tenger környékéről származik – nálunk is az egyik legrégebben használt fűszernövény. Hála a törököknek, akik a 16. században behozták és elterjesztették.

 

Eredeti élőhelyén évelő, de nálunk jellemzően egynyári növény, ugyanis rendkívül érzékeny a hidegre. Ennek fejében viszont nem igényel különösebb gondozást, csak vízigényét kell kielégíteni.  Ha tavasszal napos, jó vízellátású, humuszban gazdag talajba vetjük, vagy ami még biztosabb, májusban palántákat ültetünk, késő őszig szedhetjük illatos leveleit (és szintén ehető virágait).

Balkonnövénynek is kiváló: egyszerű virágföldben remekül elvan, ha a szükséges meleget, fényt és vizet megkapja. Sőt, ha a hideg elől napos benti ablakpárkányra menekítjük, télen is szüretelhetünk belőle.

Ha nagyobb mennyiséget szeretnénk eltenni, kétszer is szedhetjük: először virágzáskor, amikor illóolajtartalma a legmagasabb, majd ősszel még egyszer. A száras leveleket száraz, szellős, meleg helyen szárítsuk meg, majd lemorzsolva tároljuk jól zárható üvegben. A friss majoránnát néhány napig hűtőben is tarthatjuk, de lefagyasztva is megőrzi aromája nagy részét.

A szárított, összemorzsolt levelek és virágok az illóolaj és cserzőanyagok miatt a gyógyászatban is jó szolgálatot tesznek: étvágygerjesztő, ugyanakkor gyomor-és bélpanaszoknál nyugtató hatásuk régóta ismert. Nem hiába tartották már az ókorban is szent növénynek, a boldogság szimbólumának.

További érdekességek és receptek itt és itt.

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!