Kb. 10 éve történt, hogy a szomszéd néni a kezembe nyomott egy nagy csokor zeller kinézetű zöld levelet, mondván, ez maggi, és elég belőle egy szál a húslevesbe. Előtte soha nem hallottam ilyen nevű növényről, csak az ételízesítő Maggiról, ami gyerekkorom nagy kedvence volt. Hollandiában élő nagybátyámnak köszönhetően a nagymamánál mindig volt jó pár üveggel, és annyira szerettük, hogy a gyümölcslevesen kívül mindenbe löttyintettünk belőle.

Azóta már tudom, hogy az illető növény a zellerfélék családjába tartozó lestyán (Levisticum officinale), melyet népiesen pl. levescsík, levestököm, löböstök, lóstya névvel is illetnek, sőt a fent említett ételízesítő fő alkotórészeként maggifűnek is ismerhetjük.

A Magyar Gazdasszony Teendői (1864) című könyvben, A tavasz- vagy füvesleves receptjében (210. o.) valószínűleg a „leves fű” lehet a lestyán: „Végy leves füvet, fiatal porét, zöld petrezselymet, gyenge bécsi párét, turbolyát, sóskát, kerti zsázsát. Mosd meg jól, vagdald apróra és vajas rántásban párold meg. Ereszd fel borsólével, s csak egy forrást engedj neki, hogy a füvek zöldek maradjanak. Egy pint ily levesre végy 4 tojás sárgáját, habard össze tejfellel és e levesbe még kevés vajat téve habard bele, s addig kavard míg megsűrűdik, s úgy pirított zsemlyére tálald be.”

A középkorban közkedvelt és manapság újra egyre népszerűbb fűszernövényt is a rómaiaknak köszönhetjük: közvetítésükkel került Délnyugat-Ázsiából Európába. Termesztése elég egyszerű, mert igénytelen növény: bármilyen talajon megél, igaz, a humuszban gazdag közeget jobban kedveli. Ha jó meleg, napos helyet találunk neki a kertben, magassága az 1 métert is meghaladhatja. Ilyen körülmények között még intenzívebb az aromája, amelyet az illóolajában található butilftalid származékok adnak.

Bár magról is szaporítható, aki biztosra akar menni, inkább palántával próbálkozzon tavasszal vagy ősszel. A meglévő lestyánbokrokat 4-5 évenként érdemes tőosztással megújítani, a  és az idősebb példányok tőosztását is olyankor érdemes elvégezni. Némi locsoláson és kapáláson kívül sok gond nincs vele, de peronoszpóra, szeptóriás levélfoltosság és levéltetvek is megtámadhatják.

Ha inkább a gyökeréért termesztjük, törjük ki tőből a fejlődő magszárakat. Ha magot akarunk gyűjteni, ne hagyjuk a termést teljesen beérni, hanem vágjuk le az ernyőket, amint barnulni kezdenek és tároljuk száraz helyen a teljes beérésig.

 

Levelét frissen vagy szárítva levesek, húsok ízesítésére használhatjuk, húsos szára a zelleréhez hasonlóan alkalmazható. Meghámozott gyökere mehet a hús- vagy zöldséglevesbe, magjait tehetjük sajtkrémbe, fűszervajba, de a kenyértésztába is.

Nem csak remek fűszernövény, de gyógyhatásai is ismertek már a középkor óta. A kb. 1,0% illóolajon kívül szerves savakat (angelikasav), cukrokat, gyökere pedig főleg kumarinokat tartalmaz.

Neve valószínűleg a latin levare = könnyíteni szóból ered, hiszen a gyógyászatban vizelet, vesekő és –homok hajtására használják. Megszünteti az ödémákat, a gyomorégést, serkenti az emésztést, de kismamáknak nem ajánlott!

Ha levelét frissen használjuk, a többi zöldfűszerhez hasonlóan csak a főzés végén adjuk az ételhez. Akárcsak a zellert vagy a petrezselymet, le is fagyaszthatjuk, vagy szárítva jól záródó üvegben tárolhatjuk, hogy jellegzetes aromájából ne veszítsen.

Forrás itt és a képekre kattintva.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!