Nyílik a zsályám a gangon, ami kicsit korai, akárcsak idén sok más növénynél, de a virágokról legalább eszembe jutott, milyen régen használtam. Pedig nagyon sok mindenre jó: ételben, veteményesben, házi patikában egyaránt. Ez utóbbit bizonyítja tudományos neve is, a Salvia officinalis (salvia= gyógyítani).
Locsoláskor is érezni erős, aromás illatát, ami nem csoda, hisz illóolaja többek között tujont, kámfort, eukaliptolt, linaloolt tartalmaz, de hatóanyagai között találjuk a rozmaring- és oleánolsavat vagy flavonoidokat is. Az egyik legrégebbi gyógynövényünk forrázatával öblögetve enyhíthetők a torokgyulladás vagy szájbetegségek tünetei, teaként pedig izzadás és bélhurut, köhögés és rekedtség ellen javasolják. Étkezés után egy csésze zsályatea serkenti az emésztést. Levele nyugtató, vérzéscsillapító hatású, a levél nedvével pedig rovarcsípéseket és kisebb duzzanatokat kezelhetünk. Fürdőként aranyérbántalmak ellen hatásos.
Bár nagyon sok jó hatása van, napi 6 grammnál többet nem szabad belőle fogyasztani, mert túladagolás esetén epilepsziás görcsök, szédülés, szívpanaszok, gyomorproblémák jelentkezhetnek. Magas tujontartalma miatt terhesség és szoptatás alatt, valamint alacsony vérnyomásúaknak sem javasolt!
A kertben viszont annál inkább! Kb. 700 fajával a zsálya az ajakosok családjának legnépesebb nemzetsége, úgyhogy mindenképpen helyet kell kapnia kertünkben. Egyrészt, mert az akár 80 cm magasra növő örökzöld félcserje nagyon mutatós hosszúkás vagy kissé ovális szőrös leveleivel és világoskék, rózsaszín vagy ibolyakék virágaival.
Másrészt, mert viszonylag igénytelen, ha túljutott a kezdeti időszakon, amikor még viszonylag sok nedvesség kell neki. A már fásodó szárú növény jól bírja a szárazságot, és szinte bármilyen talajban szépen fejlődik. Dél-Európában vadon is bárhol megél, hiszen ott fény- és hőigényét a környezet maradéktalanul kielégíti. Ezért a kertben is napos helyet kell keresni neki, különben hajtásai felnyurgulnak, levelei halványabbak lesznek, és illóolajtartalma is csökken.
Tápanyagigényes növény, talaját ősszel érdemes „feltölteni” érett trágyával, komposzttal, mert kb. 1 év alatt feléli a tartalékokat.
Egyszerűen szaporítható dugvánnyal vagy tőosztással, mely utóbbit télen, a nyugalmi időszakban érdemes elvégezni. Zölddugványozással is lehet próbálkozni: a kora nyári virágzás előtt vágjunk le 3-4 rügypáros hajtásokat, az alsó leveleket szedjük le, és tegyük vagy vízbe, vagy komposzt-tőzeg keverékbe. Állandóan nedvesen tartva ezekből is szép palánták lesznek.
A veteményesben nagy hasznát vesszük, mert elűzi a sárgarépalegyet, és véd hernyók, csigák, tetvek ellen is. Az ágyás szélére – akár szegélynek – érdemes ültetni, mert gyorsan terjed, így könnyen elnyomhatja a haszonnövényeket.
Lépcsősor mentén
Rovarűző hatását szárítva is megőrzi: a ruhásszekrénybe téve távol tartja a molyokat, szabadtéri sütögetésnél a tűzbe dobva pedig a repülő közellenségeket.
A konyhában is jó szolgálatot tesz: már az ókori görögök és rómaiak is használták húsok tartósítására (a rozmaringgal együtt), amit manapság is bevethetünk, ha éppen hűtőszekrény nélkül maradunk egy kis időre. Húsokhoz, tésztákhoz nagyon finom, friss salátába a virágát is belerakhatjuk. Viszont nagyon intenzív az íze, érdemes csínján bánni vele. Nálunk a baconba tekert zsályás és/vagy rozmaringos csirkemáj az abszolút kedvenc. Nálatok?
Forrásokhoz katt a képekre.
Még több zsálya itt.
Utolsó kommentek