Többek között az a jó a tavaszban, hogy egyik hagymaőrületből a másikba eshetünk. Most éppen medvehagymával tömjük magunkat, de mellette ott a népiesen pázsithagymának vagy pázsitfűnek nevezett metélőhagyma, lánykori nevén snidling (Allium schoenoprasum). Kinek a kertjében, kinek az ablakában. Nálunk ez utóbbi.

Akinek még nincs, most van itt az ideje, hogy legyen! Magról egyszerűen szaporítható így március környékén, mert elég nedves a talaj a keléshez. Vethetjük cserépbe is, akkor májusban ültethetjük ki a leveleket. Két típusa létezik, az Allium schoenoprasum f. sibiricum és az Allium schoenoprasum f. riparium, melyek közül ez utóbbi zsengébb levelű, így étkezési célra alkalmasabb. De mindkettő szép dísze is a kertnek: ültethetjük a fűszerkertbe, vagy virágágyások szegélyeként, a szép zöld levelek mindenhol jól érvényesülnek. Nyár elején aztán megjelennek a méheket is megörvendeztető gyönyörű, lilás gömbfejek.

Nem túl igényes, szinte bármilyen földben megél, bár a nitrogéndús talajt jobban kedveli. Bírja a fagyot, a szárazságot is. Tűző napon és árnyékosabb helyen egyaránt elvan. Puritánsága mellett nagyon sok jó tulajdonsága van: vitamin- (főleg C) és ásványianyag-tartalmának köszönhetően egész télen karban tartja a szervezetet. Vértisztító, a koleszterinszint csökkentésével lassítja az érelmeszesedést, étvágyjavító, gyomorerősítő. A szájüregben és a garatban egyaránt gyilkolja a baktériumokat, bélbetegségek ellen is hatásos. Folyamatos fogyasztásával megelőzhetjük a betegségeket, főleg mostanság, hogy az elmaradt tél miatt virulnak a vírusok és baktériumok.

Mindezen jótékony hatások viszont csak akkor érvényesülnek, ha nyersen fogyasztjuk. A cserépben hajtatott snidlingből jó mélyen vágjunk, így újabb levélképzésre serkentjük a tövet. Ezzel együtt, az ablakban tartott snidling egyszer csak elfárad, ilyenkor fájó szívvel meg kell válnunk tőle. Az újabb vetés viszont kárpótol majd érte.

A kertben nevelt metélőhagymából is tartalékolhatunk az ínségesebb téli hónapokra. Nyáron néhány tőről ne vágjuk le a leveleket, így a hagymák begyűjthetik az energiát. Ezeket a töveket aztán ősszel kiássuk, cserepekbe ültetjük, és hűvös, árnyékos helyen, néha meglocsolva tároljuk. Amikor pedig végérvényesen tapasztaljuk magunkon a krónikus snidlinghiány jeleit, bevisszük, és a világos ablakban (lehetőleg nem túl meleg párkányon vagy két ablak között) hajtatjuk tovább. Ha jól tartjuk, egész télen szedhetünk belőle.  

Forrás itt és itt, valamint katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!