Kapanyél

Ki gondolná, hogy krumplit ásó és kapa nélkül is lehet vetni?! Pedig. Én sem hittem benne, amikor először olvastam róla, aztán kipróbáltam, és működik!

Közeleg a ragyogó időt ígérő hétvége, végre sokat lehetünk a kertben: egy kis kapálással vagy gyomhuzigálással, fűnyírással, magvetéssel vagy a már bevetett barázdák csinosításával tölthetjük az időt. Ennek egyik módja, ha a sorokat mutatós jelölőkkel látjuk el.

Na jó, ez talán kicsit túlzás, de ha hegyekben áll a családi ezüst és véletlenül pont ötvösök vagyunk...

A legtöbb kertben az átlagosnál egy hónappal előbbre járnak a növények; aki jól ismeri őket, megállapíthatja, nem mindegyik siet, de a gyorsan ébredők között elöl járnak a sárgabarackok. A legkorábbiak március végére már be is fejezték a virágzást. Ezekután már csak reménykedni lehet, hogy a virágokból ízletes termés is lesz.

A pompás virágok mindig bő termést ígérnek, de sok múlik a tavaszi éjeken

A harkályokról szóló előző posztból már megtudhattuk, hogy a szó szoros és átvitt értelmében is nagyon sokszínű az erdők doktorainak is nevezett harkályfélék családja. Mai írásunkból további érdekességek derülnek ki.

Tudta? A legnagyobb európai harkályféle varjú méretű.

A fekete harkály a legnagyobb európai harkály. Fekete színű, piros sapkával (a tojóé kisebb). Az 1980-as években még élményszámba ment, ha valaki látott egyet, manapság már gyakori, a legkülönbözőbb élőhelyeken előfordul. Amire szüksége van: a nagy törzsű, öreg fák. Főleg a nyárfát és a bükköt kedveli, ebbe ácsolja ovális nyílású odúját, amit később majd előszeretettel használ fészkelésre a kék galamb, vagy a macskabagoly.

Több odút is készít, ezekből van, amit csak éjszakázásra használ. Repte erősen hullámzó, csapkodó, hangja (többféle is van) nagyon jellegzetes.

Tudta? A legkisebb hazai harkály csak akkora, mint egy veréb.

A másik véglet, a mindössze 20 grammos kis fakopáncs. A különböző méretű harkályok nagyon szépen megosztoznak az erdő különböző táplálékot adó részein (niche). A fekete harkály a keményebb, nagy munkát kívánó feladatot is megoldja, méretéhez a nagy törzsű fák illenek. A kis fakopáncs az ágak végein keresi táplálékát, ott, ahová a többi harkály már nem követheti. A közép fakopáncs az öregebb erdők ágain tevékenykedik, a zöld küllő a talajon. A kis fakopáncsnál végeztek vizsgálatokat arra vonatkozóan, mekkora területről szerzi be a táplálékát. A fiókanevelési időszakban ez 40 hektár volt, téli időszakban viszont a bejárt terület 700 hektárra növekedett!

Tudta? Télen a nagy fakopáncs tobozműhelyt működtet.

A téli időszakban a helyhez kötött madaraknak abból kell megélniük, ami az adott területen található. A harkályok, mint sok más madár, a rovarbőséges nyári időszak után az ínségesebb téli időkben a magfogyasztásra állnak át. Szorgalmasan látogatják a madáretetőket és nagyon szeretik a fenyőmagot. Ha figyelmesek vagyunk, téli időszakban utak mentén is találkozhatunk halomnyi szétvert fenyőtobozzal, holott a közelben egy fia fenyő sincs. Ezt a harkály műveli. Leszakítja a fenyőtobozt és egy olyan helyre viszi, ahol jól rögzíteni tudja ahhoz, hogy csőrével ki tudja vésni belőle a magokat. Ezeket a helyeket rendszeresen használja, és oda cipeli a környéken leszedett tobozokat.

Tudta? A harkályok dobolással jelzik a költőhelyüket.

Közép fakopáncs

Tél végétől, főként szép, napos időben egyre gyakrabban lehet hallani pergő-rezgő fahangot. Olyan ez, mintha az egyik végén rögzített vonalzót megpendítenénk. A harkályok jelölik így a költőhelyüket, kommunikálnak a szomszédaikkal és az arra járó, idegen fajtársakkal. Mindkét nem (hím és tojó is) használja ezt a jelzésrendszert. Érdekes, hogy a vájt fülű madarászok a dobolásról is képesek megmondani, melyik faj szól. Más az üteme, a hossza. A fekete harkálynak például egészen lassan pergő, mély tónusú, a kis fakopáncsé ezzel szemben nagyon gyors és magas. Egészen extrém esetekkel is lehet találkozni. Egy esetben a Gerecsében nagyon furcsa hangra lettem figyelmes. Dobolás volt, de valami egészen fura hangszínnel. Amikor megtaláltam a hang forrását, kiderült, hogy egy nagy fakopáncs egy nagyfeszültségű traverz vasát ütötte, és szemmel láthatóan nagyon élvezte ezt a furcsa, fémes hangzást.

Tudta? A harkályok megbonthatják a házak külső szigetelését.

A harkályok egyes fajai bevonultak a települések parkjaiba, együtt élnek a városi emberekkel is. Ez azonban  nem mindig problémamentes. Néhány honfitársunknak egy új jelenség okoz fejtörést, és nem kis bosszúságot. Harkályok – pontosabban egy-két renitens egyed – azzal szórakoznak, hogy odúkat vésnek a házak külső szigetelő rétegébe. Hiába vakolják újra és újra a megbontott részeket, a madarak ismét nekiállnak és szétverik. Ha jól belegondolunk, a szigetelő anyag üregesnek tetsző hangja ugyanolyan, mint a már korhadó fáé. Csak az első lépést kellett megtennie a madaraknak: a falra kellett szállniuk. Éppen ez az a pont, ahol közbeléphetünk. Ilyen problémánál azt kell megakadályoznunk, hogy a madár rászállhasson a falra. Vagy olyan vakolatra lesz szükségünk, amelyen nem bír megkapaszkodni, vagy, ha ez nem megoldható, akkor marad a fal elé lógatott álcaháló.

Szöveg és fotók: Pénzes László ornitológus

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!

Talán 2 éve lehetett, hogy anyósom elszalajtott minket a legközelebbi gazdaboltba sárga- és fehérrépamagért. Sárgarépából csak vetőszalag volt aranyárban, de az eladó megnyugtatott, hogy nagyon megéri, mert egyenletesen nő ki, nem kell egyelni, és a gaznak sem marad hely.