Kapanyél

A rendes kertész már vetéskor megjelöli a sorok végén, mit hova vetett, de sokan úgy gondolják, a kikelő növénykéket simán felismerik. Gyakorlottaknál ez talán így is van, de a biztonság (és a kerti dizájn) kedvéért még most sem késő áttekinthetővé tenni a veteményest. Ehhez gyűjtöttem néhány könnyen megvalósítható ötletet, amelyeket egy este vagy egy esős délután alatt simán elkészíthetünk.

Közeleg a ragyogó időt ígérő hétvége, végre sokat lehetünk a kertben: egy kis kapálással vagy gyomhuzigálással, fűnyírással, magvetéssel vagy a már bevetett barázdák csinosításával tölthetjük az időt. Ennek egyik módja, ha a sorokat mutatós jelölőkkel látjuk el.

Na jó, ez talán kicsit túlzás, de ha hegyekben áll a családi ezüst és véletlenül pont ötvösök vagyunk...

Manapság talán nem sokan vetnek úgy, mint drága városi nagymamám, aki az előző évben összegyűjtött magokat vegyesen szórta ki, majd kikelés után a hasonlókat egy csoportba rendezte. Így nála nem sok értelme lett volna a veteményes-jelölőnek. A többség azonban rendet tart a kertjében, szép sorban veti a zöldségeket, ám a jelölésre már nem sok gondot fordítunk: a vetőmag zacskóját kis fadarabra biggyesztjük, vagy közvetlenül a földbe szúrjuk. Pedig egy kis ötletességgel még jobban feldobhatjuk amúgy takaros konyhakertünket.

A legegyszerűbb, ha a vetőmagzacskónak kiszemelt fadarabot feliratozzuk.