Kapanyél

Csodaszép, költöző madár. Szinte egész Európában megtalálható az évszakok változásának megfelelően, kivéve az északi területeket és a brit szigeteket. Körülbelül 24 cm-es színpompás, nemtől függően sárga-fekete (hím) és zöld-halványsárga-fekete (tojó) madár, innen a másik, gyakrabban használt neve: sárgarigó. Csőre vörös, farka vége fekete. Erdők és ligetek lakója, városban is költ (a szerző a budapesti XV. kerületben találkozott velük sokszor), nagyon szereti a magas nyárfákat. A magasból gyakran hallatja jellegzetes énekét (amit a népnyelv a "Huncut a bíró" kifejezéssel illet), melyet tulajdonképpen a nyár hangjaként is azonosíthatunk. Ha ugyanis már nem halljuk, akkor bizony ideje felkészülni a hűvös, esős őszre...

A sárga-fekete hím

A tavasz első hónapja nem várt meglepetésekkel szolgáltatott: az egész tél legkeményebb időjárását hozta. Néhány szép napon kívül rekord hideg, hófúvás borzolta a kedélyeket és tette emlékezetessé nemzeti ünnepünket.

Ez azonban a természetben zajló folyamatokat csak lassíthatja valamelyest, de megállítani képtelen.

Bíbic

A legelső vonulók, amelyekkel találkozhatunk, a bíbicek. Sokszor már február végén megjelennek pillangószerűen csapkodó csapataik. A belvizes szántókon, lucernatáblákon gyülekeznek a galamb nagyságú, jellegzetes bóbitát viselő madarak. Vizenyős rétek a jellemző fészkelő helyei, ahol a földre rakott, hevenyészett fészekbe helyezi 4 tojását. Az ebből kikelő fiókák fészekhagyók. A szülők első vészjelzésére lelapulnak a földre és nyugton maradnak, bízva rejtőszínükben.

Az idei télen a Dunántúlon több évnyi hó esett, az extrém fagyok viszont jórészt elmaradtak. A nálunk maradt madarak a hófedte időszakokat eléggé megszenvedték. Az etetők óriási forgalmat bonyolítanak le ilyenkor. Tapasztalat, hogy minden év egy kicsit más. Az idei tél elején a széncinegék ostromolták nagy számban az etetőket.

Ezek messze nem csak a nálunk költő állományból kerülnek ki. Az ősszel Komáromnál jelölt madarat 2 héttel később Ljubljana közelében fogtak vissza. Egy másik, még az előző téli időszakban Vérteskethelyen gyűrűzött madár 1500 kilométerre Oroszországban került meg. Mindezek jól mutatják, hogy egy erős észak-észak keleti beáramlás zajlik le ősztől, a madarak egy része pedig tovább is áll. Az idei évben óriási létszámban jelentek meg a széncinkék, amit az eletetett napraforgó mennyisége is jól jelzett. Meggyvágóból is utoljára a 2004-2005-ös télen volt ennyi. A nagy csapatokba verődött madarak a havazással tűntek fel az etetőkön, egyszerre akár 80-100 példány. Mellettük nem nagyon jutott szóhoz más madár.

Kertjeinkben, főként ha vannak bogyós termésű cserjék, fák, megjelennek a rigók jeles képviselői is.
Több fajuk él Európában, nálunk 5 fajjal találkozhatunk rendszeresen. Határozásukban nagy segítségünkre van, ha ismerjük a hangjukat.
(Itt jegyzem meg, hogy a madárhatározásban nagyon nagy segítség a hangok alapos ismerete. Sőt: néhány fajnál, fajcsoportnál az észlelés és határozás szinte kizárólag hang alapján történhet az adott fajok rejtőzködő életmódja miatt.)

A madáretető ember szükségét érzi, hogy etessen, s erre a közterületen, kertekben, ablakpárkányokon könnyű alkalmat találni. Jó lenne, ha nem az első országos hóesés nyitná meg az igazi madárbarátok szezonját. Saját példámon látom, hogy már érdemes kitenni a kertbe, ablakba a feltöltött madáretetőket. A kertben a megszokott helyükre már járnak csipegetni a madarak, de abban nem vagyok biztos, hogy emeletes házak ablakaiból most elviszik a magot. Akinek még nincs etetője, néhány száz forintért már örök darabot vásárolhat.

Csuszka