A már hosszabb ideje tartó fagymentes időben pezsdül a természet is. Aki időben eldugdosta a gyepen a korai hagymásokat, vagy a régieket a földben hagyta, már megtapasztalhatta: előbújtak. Ez azt is jelzi, hogy a téli pihenőt tartó lombhullatók is megkezdik a szezont.
A gyümölcsök között a tél végi versenyfutásban a leggyorsabbak közé a mandula és a kajszi tartozik. Néhányukon már egy-két kósza virág is megjelent.
Egész évben figyelni kell a kajszifákat, különösen a virágokat
"A kapu sokat elmondhat a házigazdáról: tanúsíthatja rendszeretetét vagy árulkodhat hanyagságáról." (Jávor-Küllős-Tátrai: Kis magyar néprajz a rádióban) Ez a mondat ugyan a székelykapuról szól, de bármely kertkapura érvényes lehet. A kapu olyan, mint a portás: az első találkozáskor mély benyomást tesz, rögtön megvan a véleményünk az adott helyről. Így aztán nem mindegy, milyen.
Egyszerű, szinte láthatatlan, mégis szép
Most, hogy a tél elkerülni látszik bennünket, érdemes kicsit körülnézni a portán, lehet-e, kell-e valamit javítani, változtatni, cserélni. Pl. a kaput, amellyel általában keveset foglalkozunk. Ha záródik, az már elég, pedig sokkal többre érdemes.
Én szívem szerint csak jelképesen használnék kerítést is, kaput is, de ez nem nagyon kivitelezhető. Pedig milyen jó lenne, ha a kapu csak esztétikai élménynek kellene, nem pedig őrző-védő funkciót látna el.
Igaz, a kettőt lehet ötvözni is.
A régi kaputól sem kell feltétlenül megválnunk, néhány ötlettel könnyen újjá varázsolhatjuk. Egy kis festék, virág vagy némi tisztítás is csodákra képes.
Aki szeret és tud is barkácsolni, lomtalanítás helyett új kertkaput is készíthet megunt vagy tönkrement kerti szerszámokból, régi ajtókból.
Aki pedig olyan szerencsés, hogy kerttulajdonos létére iparművész, kovácsmester, szobrász stb., vagy csak szabadon engedheti a fantáziáját és a pénztárcáját, annak a határ csak a csillagos ég, na meg esetleg a jó ízlés.
Ha már a székelykapuval indítottunk, zárjuk is egy azon gyakori felirattal: "A béjövőnek szállás, a kimenőnek békesség."
A kertnek, a kerítésnek és a lelkünknek kedves kapu megtalálásához további ötletek és források a képekre kattintva és a Kapanyél Pinterest-oldalán.
Azt mondják a hozzáértők, időnként változtatni, újítani kell, akármivel foglalkozik is az ember. A tavasz közeledtével a természet ezt minden évben megteszi, a Kapanyél életében pedig most jött el ez a pillanat.
Bár a post.r felületén teljesen újak vagyunk, a Kapanyél januárban ünnepelte 3. születésnapját. Annak idején egy lelkes, sokféle emberből álló kis csapat kezdte a blogolást. A szerzők között megfordult már bölcsész, tanár, mérnök, statikus, ornitológus, de munkánkat folyamatosan szakértők is segítik: Czauner Péter kertészmérnök és Bálint Károly kertépítő. Sokfélék vagyunk, ezért témáink is szerteágazóak, de egy közös pontunk van: minden érdekel bennünket, ami a kerttel, a kertészkedéssel kapcsolatos. Van köztünk, aki csak néhány balkonládában gondozza gangkertecskéjét, van, aki zsebkendőnyi kertet birtokol. Van, aki csak virágokat nevel, és van, aki több gyümölcsöst, konyhakertet is művel.
Nemrég a zöldségesnél vettem néhány citromot, és bár feltűnt, hogy egyik-másik kicsit narancsosabb színű a többinél, a kora reggeli óra nem ösztönzött a dolog mélyebb elemzésére. Aztán a zöldséges megkérdezte, tudom-e, hogy a citrom közé citrancsot is kevertem? Nem tudtam, de gyanút fogtam, mert eddigi ismereteim szerint a citrancs a grépfrút magyaros neve, ha valakinek a kiejtés szerinti helyesírás nem tetszene.
Elkezdtem hát nyomozni, és hamar kiderült, hogy teljesen véletlenül egy rendkívüli citrusfélét sikerült beszereznem: a Meyer-citromot. Formára inkább citrom, színre közelebb áll a narancshoz, az íze pedig (nekem) a mandarinét idézi. Nem is igazán lehet tudni, hogy citrom-narancs vagy inkább citrom-mandarin természetes hibridje-e.
A tél beálltával az etetőkön nyüzsgő madarak leggyakoribb fajai a cinegék. Ők azok, akik legelsőként találják meg a kitett napraforgót, de bármilyen furfangos technikát kívánó etető szerkezetből meg fogják szerezni az ennivalót. Kutatnak az avarban, mint a rigók, csüngnek a fák ágain, megkapaszkodnak a fatörzsön, mint a csuszka. Tavasztól nagy rovarpusztítók, télen viszont átállnak egy teljesen más kosztra: rájárnak a napraforgóra, faggyúra, konyhai hulladékra…
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
Utolsó kommentek