Kapanyél

Ha a tiszafa egyetlen szépséghibája - nevezetesen: a mérgezők listáján előkelő helyre került - nem lenne, a kert legtöbb módon hasznosítható növénye lehetne. Piros magköpenye (terméshúsa) kivételével minden porcikája mérgező. Nem kell tehát lemondani a tiszafáról, csupán nem kell enni. A melegvérűeket fenyegető növény leginkább az emberekre lehet veszélyes, hiszen a négylábúak és a madarak már fiatalon megtanulják - ez igaz a hobbiállatokra is -, hogy a tiszafafélékből nem ajánlatos falatozni. A madarak egyébként szívesen csipegetik piros bogyóit: a termés húsa táplálék, a mag pedig, miután áthalad tápcsatornájukon, és trágyaburokban a földre pottyan, még csírázik is.

A májusban már szinte teljes pompában virító kert nem csak a gazda szemét gyönyörködteti, de a csigák fantáziáját is megmozgatja. A mostani nedves idő a zsenge zöldségekkel, virágokkal igazi Kánaán a csúszómászóknak. Szerencsére vannak azért növények, melyeket még ők sem kedvelnek, ezért érdemes néhányat kipróbálni a csigák elleni hadjáratban.

Bár elég vállalkozó szellemű vagyok, ami ismeretlen dolgok megkóstolását illeti, a virágevés valahogy eddig kimaradt az életemből. Leszámítva persze a vörös (vagy réti) here szirmainak szívogatását a nyári bandázások során, meg néhány nagyon illatos rózsa titkos kóstolását.

Ilyenkor még mindig csak a korai virágok nyílnak, amelyek közül nagyon nehéz kedvencet választani, de nálam (fürtös) gyöngyike mindenképpen közéjük tartozik.

A vakáció közeledtével újabb mérgező növényről kell szót ejtenünk: ez a júniustól virágzó nadragulya. Kedveli a világos erdőket, leginkább bükkösök szélén, az utak mentén nő. Így egy hétvégi kiránduláson, táborozás során bármikor találkozhatunk vele, ezért jó, ha tudjuk, hogy a mérsékelt égöv egyik legmérgezőbb növényéről van szó!