Kapanyél

Bár elég vállalkozó szellemű vagyok, ami ismeretlen dolgok megkóstolását illeti, a virágevés valahogy eddig kimaradt az életemből. Leszámítva persze a vörös (vagy réti) here szirmainak szívogatását a nyári bandázások során, meg néhány nagyon illatos rózsa titkos kóstolását.

Ilyenkor még mindig csak a korai virágok nyílnak, amelyek közül nagyon nehéz kedvencet választani, de nálam (fürtös) gyöngyike mindenképpen közéjük tartozik.

"A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle."

Amikor kertet tervezünk, nem csak magunkra gondolunk, szűkebb és tágabb családunknak is otthon kell magát éreznie benne. Így otthona, "játszótere" és jó levegőt biztosító közege ez gyermekeinknek is. Nem mindegy tehát, milyen növénykultúrákkal, milyen kialakításokkal találkozik gyermekünk, miközben felnő. Ezer ötlet kavarog ilyenkor bennünk. A legerősebbek azok, amelyek eszünkbe juttatják gyermekkorunk kertjét, ahol fölnőttünk.

Milyennek is szerettük volna látni gyermekkorunkban a kertünket? Elsősorban vadregényesnek, kellő védettséget nyújtó zugokkal telinek, ahova el lehet bújni, lehet igazi kis gyermekbirodalmat építeni. Ugyanakkor utáltuk a szúrós, és mindenféle ragadós nedvet ontó ágas-bogas cserjéket, a hasadó fákat, amelyekre nem másztunk fel, mert tudtuk: könnyen törik.