A vakáció közeledtével újabb mérgező növényről kell szót ejtenünk: ez a júniustól virágzó nadragulya. Kedveli a világos erdőket, leginkább bükkösök szélén, az utak mentén nő. Így egy hétvégi kiránduláson, táborozás során bármikor találkozhatunk vele, ezért jó, ha tudjuk, hogy a mérsékelt égöv egyik legmérgezőbb növényéről van szó!

Virágai sötétibolyás színűek, harang alakúak. Termései fényesek, feketék, ritkábban sárgásak. Nyáron a növényen egyszerre található meg a virág, a zöld és az érett termés. A nadragulya minden része mérgező. Az édeskés, cseresznye formájú termések fogyasztása okozza a legtöbb mérgezést. 3-4 bogyó a gyermek, 10-nél több elfogyasztása a felnőtt halálát okozhatja! Ha valaki evett belőle, azonnali hánytatás és gyors orvosi segítség szükséges.

A nadragulyában található alkaloidok különösen a vegetatív idegrendszerre hatnak, megbénítanak bizonyos idegcsoportokat és gátolják az egyes testváladékok, például a nyál vagy az izzadtság termelődését.

Tudományos neve nagyon beszédes: Atropa belladonna. Atroposz a görög mitológiában a három Moira, azaz sorsistenség egyike; jelzője a hajthatatlan lett, hiszen ő vágta el ollójával az élet fonalát. A római mitológiában Párkák néven szerepelnek, közülük ő Morta, mely név az élni vágyóknak szintén nem sok jóval kecsegtet…

A belladonna („szép asszony”) összetétel arra utal, hogy pupillatágító hatását már az ókori rómaiak ismerték, de főleg a középkorban használták az asszonyok előszeretettel, hogy pillantásuk még csillogóbb, csábosabb legyen. Másrészt a „szépasszony” a magyar néphitben a tündér és a boszorkány bizonyos tulajdonságaival egyaránt rendelkező lény, aki „füvével” gyógyítani, de az ördöggel kapcsolatba lépni is képes.

Egyéb népi elnevezései különböző hatásaira utalnak: altatófű, álomfű, álomhozófű, bolondítófű, kábító bogyó, mérges cseresznye, ördögbogyó – hogy csak néhányat említsünk.

Szárított leveléből készült füstölővel asztmás betegeket kezelnek, levélkivonataiból nyugtató- és görcsoldó szereket gyártanak. A szemészetben az atropint a szemfenék vizsgálatánál a pupilla tágítására, ill. gyulladások kezelésére is alkalmazzák. Az epehólyag és a húgyutak görcsös állapotainak megszüntetésére, valamint tüdőasztmában szenvedő betegek hörgőiben jelentkező görcsök oldására is hatásos szer.
Ez utóbbi hatását használták ki a lókupecek, amikor a fulladozó (kehes) lovaknak adtak nadragulyaforrázatot, hogy a vásárokon a betegséget elleplezzék.

A nadragulya gyógyhatását a patikusok is felfedezték: 1833-ban Geiger és Hesse előállította belőle az atropint. 1856-ban Claude Francois Michea francia orvos már asztmagyógyszerként írt hatóanyagáról, az atropinról. Használata ugyan nem volt veszélytelen, de már sokkal biztonságosabb, mint a korábban használt ópium, kloroform vagy morfin.
A homeopátia gyulladásos megbetegedések (torok, fül) kezelésére és magas láz csillapítására alkalmazza. 

A nadragulyával kapcsolatos további érdekességeket itt és itt és itt olvashatsz.

Végül ismét egyik nagy kedvencemet, a „Hukkle” c. filmet kell idézzem, ahogy ezt már a gyöngyvirágról szóló posztban is tettem:

"Ki az urát nem szereti, nadragulyát főzzön neki!"

Én az enyémet szerencsé(jé)re szeretem.