A szulákfélék családjába tartozó, kedvesen hangzó aranka (Cuscuta)bizony közel sem olyan ártatlan, mint az első hallásra tűnhet. Apró aranysárga virágai és hajszálvékony szárának színéről kapta becéző nevét (arany+ka). Népies nevei azonban sokkal többet elárulnak igazi énjéről: fonalfűnyűg, görényfű, herefen, herefojtó, köszvényfű, lucernakosz - hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Szeretem a telet. Persze ez elsősorban a frissen hullott hóra és a száraz, napsütéses hidegre vonatkozik.
Nem állítom, hogy a mostani szürke, lucskos idő túl sok boldogsághormont szabadít fel bennem, de kibírom. Több ismerősöm viszont már kifejezetten téli depresszióra panaszkodik és kedélyjavítók után kiált.
Megint kaptunk egy kis esőt, ami örömteli dolog, de már nem nagyon segít azokon, akik a hosszú szárazság idején nem győzték az öntözést.
Pedig öntözésre is legjobb az összegyűjtött esővíz, már ha van mit gyűjteni… Egyrészt olcsó, másrészt mészmentes, és már eleve megfelelő hőmérsékletű. Lehetőleg fénytől védett, zárt tárolóban gyűjtsük, nehogy algák vagy szúnyoglárvák népesítsék be. A hosszú száraz időszak utáni első eső vizét az ereszcsatornából jobb, ha nem használjuk öntözésre, hiszen az lemossa a háztetőn régóta gyűlő összes szennyeződést.
A nagy hőség a legtöbb pázsitot valószínűleg megviselte. Alapvető probléma a mélyre vágott fű, ugyanis a kánikulában 5-10 cm közötti magasságban kell tartani a gyepet, hogy elkerülhessük a nap perzselő hatásának káros következményeit. A gombabetegségek is ilyenkor támadnak a legintenzívebben, mert a meleg és az öntözés ideális feltételeket biztosít a szaporodásukhoz.
Mostani gyomcsoportunkban a talajban telelő, szívós évelők szerepelnek. Több nehezen irtható gyom tartozik közéjük. Bár, ahogy a gyomsorozatunkhoz fűzött kommentekből kiderül, sokan kedvesnek, tetszetősnek tartják a kultúrkertekben tébláboló, de inkább rétekre, erdőszélekre való, gyomnak számító növényeket.
Mezei zsurló
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
Utolsó kommentek