Kapanyél

Az egyik legszebb tavaszi növényünk a lilaakác, más néven glicínia. Ez a kúszócserje tavasz végén, nyár elején hozza csodaszép, illatos, fehér, rózsaszín vagy lila virágait.

Igen gyors növekedésű, évente akár 1-3 métert is nő, végleges magassága 10-15 méter. Tehát a lilaakáccal lehetőleg ne essünk abba a kerttervezési hibába, hogy a fiatal tövek, csemeték kis méretét látva telezsúfoljuk a kertünket, nem számolva azzal, hogy a növények előbb-utóbb megnőnek.
A lilaakác csavarodva kúszik, ezért mindenképpen támaszték szükséges, ez lehet pergola, lugas vagy akár kertkapu. Felfuttathatjuk házfalra is, de ekkor legalább fél méterre ültessük a faltól, mivel elég kiterjedt a gyökérzete, és a házfalhoz közel nem jut elegendő vízhez és tápanyaghoz. Nagyon szép látványt nyújt, ha kapura vagy pergolára futtatjuk fel, és így csüngenek le a virágai.

A lilaakác szaporítható magról, sarjakról vagy dugványról, de legegyszerűbb módja a sarjakról szaporítás. Az idősebb növény gyakran hoz sarjakat, amelyeket kiáshatunk, és új helyre telepíthetünk. A magról szaporítás már körülményes, mert a magokat elő kell kezelni, különben nem csíráznak ki.

Eredetileg Kínában és a Távol-Keleten honos növény, de mivel igénytelen, mára szinte az egész világon elterjedt. A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) kevésbé fagytűrő, ezért kitett helyekre inkább a japán lilaakácot (Wisteria floribunda) ültessük.

Flóra istennő a római mitológiában a növények, virágok és a virágzás, de emellett a tavasz, a termés és a termékenység - a nők anyai reményeinek patrónája is volt.

A Floraliát Flora istennő templomának i.e. 238-ban történt felszentelése óta minden esztendőben nagy pompával, látványosságokkal ülték meg az antik Róma polgárai. A császárkorban április 28-tól május 3-ig tartották. Az embereket és az állatokat egyaránt virággal díszítették. Az első napon áldozatot mutattak be az istennőnek, virágokat helyezve oltárára. A következő napokon színészek és táncosnők szórakoztatták a közönséget.

A Floraliákon kedvelt esemény volt, hogy babot, borsót és lencsét dobtak a nép közé, így mindenki annyit tudott a zsebébe tenni, amennyit akart. Az ünnepség utolsó napját a cirkuszi játéknak szentelték, amikor a komoly állati küzdelmek paródiájaként kecske- és nyúlviadalokat szerveztek. A kereszténység hivatalos vallássá válásával az ilyen ünnepségeket beszüntették.

Ezen a hétvégén (május 21-22.) az Aquincum Baráti Kör és az Aquincumi Múzeum XXII. alkalommal rendezi meg a Floraliát.
Az eseményre fiatal virágkötők virágkötészeti munkáikkal díszítik fel a múzeumot és a romterületet. A látogatók betekintést kapnak az ókori Róma életébe, gyerekeknek és felnőtteknek kitűnő szórakozás ígérkezik, úgyhogy aki teheti, ne hagyja ki! 

A tetők növényzettel való borítása nem mai találmány: évezredes hagyományai vannak, hiszen az ókori Kelet függőkertjei tulajdonképpen zöldtetők voltak. Szélsőséges éghajlatú vidékeken is évszázadok óta alkalmazzák, mert hőmérséklet-kiegyenlítő hatására már régen rájöttek: északon fűti, délen pedig hűti a zöldtetők alatti helyiségeket. A modern építészetben a XX. század elején Le Corbusier alkalmazta a gyakorlatban is hitvallását: "Nem hagyhatjuk, hogy épületeink tetőfelületei csak a palák és a csillagok párbeszédére legyenek fenntartva."

Május végén virágzik a sokak által kedvelt fekete bodza. Illatos, ehető virágait egy-egy kiránduláson begyűjthetjük, de ügyeljünk arra, hogy ne az út mellől szedjük, mert a bodzavirágot mosatlanul kell felhasználni. Készíthetünk belőle szörpöt vagy bort, de kisüthetjük palacsintatésztában is. A szárított bodzavirágból teát készíthetünk. Virágpor-allergiások inkább ne fogyasszák. Beérett bogyójából lekvárt főzhetünk, de textilfestéshez is kiváló alapanyag.

Áprilisban megígértem, hogy megosztok néhány bevált receptet, amint szedni kezdem a mángold levelét. Nos, elérkezett az idő, mert a levelek már bőven elérték a tenyérnyi nagyságot. Mindig a szélső, kifejlett leveleket vágom le, így késő őszig szedhető.

Főzeléknek ugyanúgy készítem, mint a spenótot, jó sok fokhagymával, tükörtojással. Az a nagyszerű benne, hogy akkor is terem, amikor spenót már nincsen.
Levesnek kb. 15 mángoldlevelet megmosok, összevágok, és egy fej apróra vágott vöröshagymával és 1 evőkanál vegetával bő vízben megfőzöm. Kicsit lehűtöm, majd 2 evőkanál olajjal és 2 egész tojással összeturmixolom. Borssal, reszelt gyömbérrel és citromlével ízesítem, pirított zsemlekockával tálalom.

Egytálételnek fél kg mángoldlevelet megmosok és sós vízben puhára párolok. Lecsepegtetem, apróra vágom és megborsozom. Két tojásból 1 dl tejjel, 1 dl szódavízzel és 20 dkg liszttel sűrű palacsintatésztát keverek. Beleszórok 5 dkg reszelt sajtot és a párolt mángoldlevelet. Egy tűzálló tálat kivajazok, a masszát beleöntöm, tetejét olajjal vagy olvasztott vajjal meglocsolom, és a sütőben közepes lángon addig sütöm, amíg a beleszúrt hurkapálca száraz marad.

A mángold vastag nyelét is sokféleképpen elkészíthetjük, pl. spárga helyett is felhasználhatjuk. A rakott mángoldhoz a nyeleket megmosom, megtisztítom és hosszúkás szeletekre vágom. 2 evőkanál olajon egy nagy fej apróra vágott vöröshagymával megpárolom. Sóval, borssal, pirospaprikával ízesítem. Közben rizst főzök. Egy kivajazott tűzálló tálba rétegenként lerokok egy sor rizst, egy sor párolt mángoldnyelet, és egy sor karikára vágott főtt tojást, vagy kolbászt, virslit, krinolint, tetszés szerint. Tojással elkevert tejföllel leöntöm, reszelt sajttal meghintem, végül apróra vágott kaprot szórok rá és kb. 20 perc alatt készre sütöm.

Salátának a párolt mángoldnyelet kihűtöm. Egy pohár kefírt összekeverek kis citromlével, kevés mustárral, borssal. Ráöntöm a zöldségre és apróra vágott zsázsával meghintem.

Persze, ezeken kívül még nagyon sokféleképpen elkészíthető, mindenkinek jó kísérletezést hozzá!