Mint minden távol-keleti díszkerti növény, úgy a kínai lilaakác (Wisteria sinensis) is különleges. Egyetlen hibácskája: a nagy téli hidegeket nem szereti, de japán változata (W. floribunda) nem ilyen kényes. Egy idősebb lilaakácot látva nem is kell magyarázni, miért érdemel a kertben kivételes helyet. Csavaródó hajtásaival és tavasszal díszlő 20-30 centis virágfürtjeivel hamar benő 60-100 négyzetméteres területet.
Az egyik legszebb tavaszi növényünk a lilaakác, más néven glicínia. Ez a kúszócserje tavasz végén, nyár elején hozza csodaszép, illatos, fehér, rózsaszín vagy lila virágait.
Igen gyors növekedésű, évente akár 1-3 métert is nő, végleges magassága 10-15 méter. Tehát a lilaakáccal lehetőleg ne essünk abba a kerttervezési hibába, hogy a fiatal tövek, csemeték kis méretét látva telezsúfoljuk a kertünket, nem számolva azzal, hogy a növények előbb-utóbb megnőnek.
A lilaakác csavarodva kúszik, ezért mindenképpen támaszték szükséges, ez lehet pergola, lugas vagy akár kertkapu. Felfuttathatjuk házfalra is, de ekkor legalább fél méterre ültessük a faltól, mivel elég kiterjedt a gyökérzete, és a házfalhoz közel nem jut elegendő vízhez és tápanyaghoz. Nagyon szép látványt nyújt, ha kapura vagy pergolára futtatjuk fel, és így csüngenek le a virágai.
A lilaakác szaporítható magról, sarjakról vagy dugványról, de legegyszerűbb módja a sarjakról szaporítás. Az idősebb növény gyakran hoz sarjakat, amelyeket kiáshatunk, és új helyre telepíthetünk. A magról szaporítás már körülményes, mert a magokat elő kell kezelni, különben nem csíráznak ki.
Eredetileg Kínában és a Távol-Keleten honos növény, de mivel igénytelen, mára szinte az egész világon elterjedt. A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) kevésbé fagytűrő, ezért kitett helyekre inkább a japán lilaakácot (Wisteria floribunda) ültessük.
 |
 |
| Bálint Károly | Czauner Péter |
| kertépítő | kertészmérnök |
Utolsó kommentek