Kapanyél

Az egyik legszebb tavaszi növényünk a lilaakác, más néven glicínia. Ez a kúszócserje tavasz végén, nyár elején hozza csodaszép, illatos, fehér, rózsaszín vagy lila virágait.

Igen gyors növekedésű, évente akár 1-3 métert is nő, végleges magassága 10-15 méter. Tehát a lilaakáccal lehetőleg ne essünk abba a kerttervezési hibába, hogy a fiatal tövek, csemeték kis méretét látva telezsúfoljuk a kertünket, nem számolva azzal, hogy a növények előbb-utóbb megnőnek.
A lilaakác csavarodva kúszik, ezért mindenképpen támaszték szükséges, ez lehet pergola, lugas vagy akár kertkapu. Felfuttathatjuk házfalra is, de ekkor legalább fél méterre ültessük a faltól, mivel elég kiterjedt a gyökérzete, és a házfalhoz közel nem jut elegendő vízhez és tápanyaghoz. Nagyon szép látványt nyújt, ha kapura vagy pergolára futtatjuk fel, és így csüngenek le a virágai.

A lilaakác szaporítható magról, sarjakról vagy dugványról, de legegyszerűbb módja a sarjakról szaporítás. Az idősebb növény gyakran hoz sarjakat, amelyeket kiáshatunk, és új helyre telepíthetünk. A magról szaporítás már körülményes, mert a magokat elő kell kezelni, különben nem csíráznak ki.

Eredetileg Kínában és a Távol-Keleten honos növény, de mivel igénytelen, mára szinte az egész világon elterjedt. A kínai lilaakác (Wisteria sinensis) kevésbé fagytűrő, ezért kitett helyekre inkább a japán lilaakácot (Wisteria floribunda) ültessük.

Miért szeretjük?

Magyarországon az egyik legelterjedtebb virágzó cserjeféle. Legtöbbünknek az anyák napja jut róla eszünkbe. Ez a legszebb, legillatosabb vágott virágot adó szabadföldi növény. Sokszor még a legtisztességesebb emberek sem tudnak ellenállni a csábításnak, és le-letörnek egy-egy ágat, hogy ezzel kedveskedjenek a szeretett hölgynek, a növény tulajdonosának nem kis bosszúságot okozva.

Végre itt a tavasz! Azoknak, akik szeretnek kertészkedni, a következő jó tanácsokat adom:

Első feladat a cserjék és a fák metszése, most esedékes a fagyok elmúltával. Nagyon lényeges, hogy ismerjük növényeinket, mert csak ebben az esetben végzünk szakszerű munkát. Ha a könyvek alapján nem tudjuk beazonosítani fajtáikat, kérjünk szakembertől segítséget. Nem biztos, hogy a szomszéd, esetleg a kolléga a legjobb választás. Döntsük el, mit szeretnénk a növényünktől: zöldtömegével, virágjával, esetleg különleges formájával díszítsen. Ezt a problémát egy kedves ismerősöm egyszerűen megoldja: kétévente elektromos láncfűrésszel szinte tövig visszagyilkolja a növényeit. Ennek következtében hatalmas seprűszerű borzadályokat hoz létre. Minél rövidebbre vágjuk vissza a növényt, annál erőteljesebb hosszabb hajtást hoz létre. Tavaszi virágzású bokrokat kíméletesen metsszük. Csak a beteg, törött, elszáradt részeket vágjuk le. Ellenkező esetben a virágzó részektől szabadítjuk meg a növényt. Nyári, őszi virágzású cserjéket ifjíthatjuk, alakíthatjuk kedvünkre.

Sövényeinket is most kell formázni először. Túl sűrű ágrendszer a virágok mennyiségét, minőségét hátrányosan befolyásolja. A fák alakításánál kivétel, ha elöregedett növényt ifjítunk, mellőzük a láncfűrész használatát. Rengeteg vasvillához hasonló ágacskákkal bőségesen ellátott gnóm növényt lehet látni!

Amennyiben nem köcsögfának vagy vendégriogatónak szánjuk fáinkat, kíméletesen formáljuk, mert a későbbi zöldmetszéssel gyönyörűen alakíthatjuk a korona formáját. Nagyobb ágakat mindig tőből vágjuk le, és feltétlenül védjük sebkezelővel a metszlapot. Diófát nem szabad tavasszal metszeni, mert erőteljes nedvfolyást idézünk elő, ami nemcsak legyengíti, de akár el is pusztíthatja a növényt.

Örökzöldek, rózsák, évelők, alakításával még várjunk, mert lehetnek még komoly fagyok, amik károsíthatják a frissen vágott növényt.