Kapanyél

Bár a meteorológusok szombatra szeles, borús időt mondanak, ne adjuk fel a reményt! A hétvégén annyi érdekes program ígérkezik, hogy inkább hallgassunk a skandináv bölcsességre, mely szerint nincs rossz idő, csak nem jól öltöztünk fel.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében szombaton több program közül is válogathatnak a szabadba vágyók. Az őszi kikerics most nyílik több helyen, így az Ipoly-völgyben és Kisorosziban is őszikikerics-túrán vehetnek részt e virág szerelmesei.

A március és az április a madárvonulás fő időszaka; a költőhelyükre igyekvő madártömegek megérkeznek hozzánk, vagy átutazóban csak megállnak egy kis pihenőre, majd indulnak is tovább. Sietnek, mert az egyik legfontosabb feladat várja őket: utódokat kell felnevelni!

Mezei pacsirta fiókái

Bár a cél ugyanaz, mégis számtalan, különböző stratégiával találkozhatunk. Az egyik legsikeresebb költőfajunk a mezei pacsirta. Zseniálisan alkalmazkodott a monokultúrás mezőgazdasági technológiához; annak ellenére, hogy némely mediterrán gasztronómia egyik legkedveltebb csemegéje (tízezerszám csempészik át a határokon), állománya töretlenül gyarapszik.

Az erdeifenyő (Pinus sylvestris) hazánk leggyakoribb fenyőféléje, Nyugat-Magyarországon széles körben elterjedt, keletebbre inkább szórványosan maradt fenn. A Bakonyban a korábbi hűvösebb, csapadékosabb éghajlat emlékét őrzi Fenyőfőn található híres, jégkorszak utáni maradványerdeje is.

Erdőszélek, rétek, legelők gombája az óriás pöfeteg (Langermannia gigantea), amely még a 25 kg súlyt is elérheti. Gömb alakú, fiatalon hófehér, később sárgás színű.

Egyszer egy 5 kg-os példányt kaptam ajándékba. Ha nem látom, nem hiszem, hogy létezhet akkora gomba. Csak fiatalon, kirántva, vagy megsütve a legfinomabb csemege. Sajnos én még sohasem találtam, de egy barátunknak van titkos lelőhelye.

Ígéretem szerint folytatom a barbacsi erdő gombáinak bemutatását.

Az erdő maglócai oldalán, a tölgyfák alatt, viszonylag kis területen növő, a csöves gombák közé tartozó tinórufajok közül egy alkalommal 8-10 darab aranytinórut (Xerocomus chrysentern) találtam. Nagyon szép gomba, 3-12 centiméter széles kalapja félgömb alakú. A csövek halványsárgák, később zöldek.
Szedés közben némelyik véletlenül megnyomódott, vagy eltört, ezáltal a szép sárga csöves kalap alja sötétkékre változott. Így már nem volt annyira bizalomkeltő, de mivel a szakirodalom ezt a fajtát az ehetők közé sorolja, elkészítettem. Sütés közben eltűnt a lila szín, nagyon finom ízű étel lett belőle, amelyből a család többi tagja nem kért, mert a gyors és feltűnő színváltozás miatt azóta is bizalmatlanok az aranytinóruval szemben.

Eszembe jutott egy kísérlet, amelyről "Az emberi test" c. könyvben olvastam. A résztvevőket csodálatosan megterített, a legfinomabb és legízletesebb ételekkel rogyásig megrakott asztalhoz ültették. Amikor hozzáfogtak az evéshez, az asztalt sötétkék színnel világították meg, aminek következtében az ételek undort keltő színűekké változtak, mint mikor a zúzódások véraláfutása fekete, kék, majd sárga lesz. Kár, hogy a szépséges aranytinóru is ilyen asszociációkat idéz elő. Egy jó ebéd bánja.

A képen látható jóízű, gesztenyebarna színű gesztenyetinoruból (Gyroporus castaneus) sajnos csak két szép nagy példányt találtunk az egyik tisztáson. Tojással megsütve kiadós, fölséges vacsora készült belőle.

Mivel én nem tudok ilyen szép fotókat készíteni, innen vettem őket. További érdekes információkat a fenti gombákról itt találtok. 

A jövő héten folytatom.