Az erdeifenyő (Pinus sylvestris) hazánk leggyakoribb fenyőféléje, Nyugat-Magyarországon széles körben elterjedt, keletebbre inkább szórványosan maradt fenn. A Bakonyban a korábbi hűvösebb, csapadékosabb éghajlat emlékét őrzi Fenyőfőn található híres, jégkorszak utáni maradványerdeje is.

A fa akár 20–30 m magasra is megnő, kérge jellegzetes vörösesbarna színű. Az erdőkben hajlamos a felkopaszodásra, de nem kell megijednünk: ha szoliterként ültetjük a kertünkben, akkor az alsó ágai szélesen szétterülnek, és nagyon szép látványt nyújtanak.

Kevesen tudják, hogy az erdeifenyő fontos gyógynövény is, szinte az összes részét felhasználhatjuk: a fiatal hajtásaiból főzött teát régen krónikus hörghurut ellen itták, azt tartották, hogy erősíti a tüdőt. Apróra tört tobozának főzete vizelethajtó hatású. A fürdővízhez adott alkoholos kivonatával egyes bőrbetegségeket és a reumát gyógyították. A fájából lepárlással nyert terpentinolajból pedig hátfájás elleni krémeket, sebfertőtlenítő kenőcsöt, porokat készítettek. Fiatal hajtásai illóolajokat és sok C-vitamint tartalmaznak. A fenyőrügy ezenkívül gyulladásgátló hatású, és serkenti a bőr vérkeringését. A gyantájából visszamaradt anyag sem megy kárba, belőle lesz a hegedűgyanta.
Az erdeifenyő különféle részeit és a belőle készült termékeket (kivonat, szirup) gyógynövényboltokban vásárolhatjuk meg, de akár mi magunk is könnyen elkészíthetjük.

Bár a fenyőfának nincs virága, mégis meg kell említeni a fenyőmézet, amely az édesharmatméz egyik fajtája. A fenyőfán élő levéltetvek állítják elő a mézharmatot, amelyet a méhek összegyűjtenek. Sötét színű, kellemes illatú és ízű méz. A fenyőméznek a legnagyobb az ásványianyag-tartalma az összes méz közül. Hatásairól bővebben itt.

Az erdeifenyő fontos faipari alapanyag, fája a borovi fenyő. Nagy gyantatartalmának köszönhetően tartós faanyag, alakját még átnedvesedve és kiszáradva is jól tartja, kézzel és géppel is könnyen megmunkálható. A faanyagban az évgyűrűk tisztán láthatók, a fa gyakran csomós. Papírgyártásra is alkalmas, de gyantatartalma miatt különleges vegyszerezést igényel (erre a célra a lucfenyő alkalmasabb). Az erdeifenyőt széleskörűen alkalmazzák faházak, kültéri falétesítmények készítésére, telített fájából vasúti talpfákat készítenek, ezenkívül felhasználják zsindelyként, útburkoló kockaként, hajóárbocot és vitorlarudat is készítenek belőle, sőt a jól ismert EUR raklap is általában erdeifenyőből készült. Az erdeifenyőről elmondható, hogy a szegelés, csavarozás jól tartja, de a ragasztás a nagy gyantatartalom miatt nehezebb.

Karácsonyfaként Magyarországon nem igazán terjedt el, ennek két oka is lehet: az egyik, hogy karácsonyfaként még mindig inkább a rövidtűs fákat kedvelik, a másik, hogy gyantája időnként csöpög.

Pálinkát viszont lehet belőle főzni, legalábbis a rügyéből. Íme a receptje:

Fenyőrügypálinka (ahogy a nagynéném készíti)

20 l-es edényt friss fenyőrüggyel megtöltünk, majd 15 l vízzel felengedjük. Hozzáteszünk 3 kg cukrot és egy mogyorónyi borélesztőt. Ha megforr, le kell főzetni.