Első találkozásom a damaszkuszi rózsával (Rosa x damascena) nem volt egészen felhőtlen. Történt ugyanis, hogy a Bulgáriában ajándékba kapott rózsaolaj fiolája kinyílt a bőröndömben, ami mély nyomokat hagyott bennem és a ruhatáramban egyaránt. A „szag” beleégett az agyamba, és biztos voltam benne, hogy ilyen illat márpedig nem létezik természetes forrásból. Pedig.
Tavaly volt szerencsém megszagolni egy damaszkuszi rózsát, és bizony, olyan illata volt, mint a fent említett rózsaolajnak. Nem csupán egyedülálló illata, hanem bájos külleme és a testre-lélekre gyakorolt jótékony hatása miatt Németországban megválasztották 2013 gyógynövényévé.
Ahogy neve is mutatja, Damaszkuszból (Szíriából) hozták feltételezhetően keresztes lovagok Európába. Két fajtáját különböztetjük meg: a nyárit, mely május-júniusban nyílik, és az értékes rózsaolajat adja, és az őszit, mely évente kétszer virágzik. Bulgárián kívül Törökországban, Marokkóban, Indiában és Iránban termesztik nagy mennyiségben.
A bevezetőben említett bolgár rózsaolajat a félig telt virágú „Trigintipetala“ szirmaiból készítik. Kazanlak közelében, a „Rózsák Völgyében” május/júniusban szüretelnek: a virágokat a hajnali órákban, lehetőleg még napfelkelte előtt gyűjtik be, mert olyankor a legkoncentráltabb az illóolaj-tartalom. A szüret 20-25 napig tart, a virágokat kézzel szedik le, és gondosan tárolják a desztillálásig. Egy liter rózsaolajhoz 4-5 tonna virágszirom kell, így érthető, miért az egyik legdrágább illóolaj a „folyékony arany”, ahogy Bulgáriában nevezik.
Kazanlaki Rózsafesztivál
A szirmok az illóolajon kívül tartalmaznak még csersavat, flavonoidokat és szaponinokat. Vízgőz-lepárlással nyerik a rózsaolajat és a „melléktermékként” jelentkező rózsavizet, mely ugyancsak gyógyító hatású.
A rózsa gyógyító és szépítő hatása már időszámításunk előtt is ismert volt. Indiában és Arábiában rózsavízfürdőt alkalmaztak izzadás ellen. Plinius a szárított rózsát fogfájás enyhítésére javasolta, Galénosz (görög orvos) rózsavízzel kezelte a sérüléseket. Paracelsus a 16. században aluszékonyság és fejfájás ellen alkalmazta az illata miatt.
A damaszkuszi rózsa olaja hatásos hörghurut, száraz, sebes, gyulladt bőr, heves szívdobogás, depresszió kezelésében. Az illóolajat szülésnél és haldokló beteg gondozásánál is alkalmazzák, mert megnyugtat, ellazít, oldja a félelmeket.
Sejtregeneráló, hűsítő, gyulladáscsökkentő és-gátló tulajdonságai miatt a rózsaolajat és a –vizet kozmetikumokban is felhasználják, pl. arc-, test- és hajápoló készítményekben. A virágszirmokból készült tea szintén nyugtató hatású, külsőleg pedig bőrproblémákon segít.
A gyógyírként használt rózsáknak egyébként magyar vonatkozása is van: Nak (Dombóvár közelében) szülötte a gyógyító borbélyként ismert Széles Lajos, aki megalkotta az égési sérülések kezelésére alkalmazott Naksolt és Irixet. A "gyógyító rózsák falujában" nevelt rózsák szirmait ma is felhasználják e termékekhez. További részletek itt.
Aki kedvet kapott a gall rózsa (Rosa gallica) a pézsmarózsa (Rosa moschata) és az újabb kutatások szerint egy harmadik faj, a Rosa fedtschenkoana keresztezéséből származó damaszkuszi rózsához, bátran ültessen a kertjébe. A 1,5-3 méter magasra megnövő bokor a mi éghajlatunkon is elég jól érzi magát, ha humuszban gazdag, laza és enyhén savanyú földbe ültetjük. A bokor elvileg télálló, de a tövét fel kell kupacolni, hogy aztán tavasztól egészségesen nőjön, és viszonylag vékonyka ágain gazdagon hozza rózsaszín vagy fehér, telt vagy félig telt virágait. Tavasszal egy kis fazonírozó metszés sem árt, és ha minden sikerül, hosszan élvezhetjük a „virágok királynőjének” bódító illatát.
Forrás itt és itt, valamint a képekre kattintva.
Utolsó kommentek