Kapanyél

Július - Szent Jakab hava

31. hét:

- július 29. (Flóra): Flóra a római mitológiában a virágok és a virágzás, legfőképp a gabonavirágzás istennője.

- július 31. (Ernő): Ernő-napi eső langyos telet hoz.

A hétvégén folytatódik a kánikula, úgyhogy az egyik legfontosabb feladat továbbra is az öntözés, még ha ez az utóbbi időben szélmalomharcnak tűnik is.

Van egy hely az országban, ahol hosszú évek óta a kukoricaföld nem csupán a címerezést vagy a kukoricatörést juttatja az emberek eszébe, hanem inkább sokak gyerekkori élményét, amikor a haverokkal bújócskáztak a szárak között.

Kiszomborban 2004 óta minden évben kialakítanak a kukoricásban egy labirintust, melynek alakja valamilyen módon kötődik a környékhez. Kezdetben az útvesztő csak a helyiek szórakoztatására szolgált, manapság viszont egyre nagyobb népszerűségnek örvend, igazi turisztikai célpont lett.

2012 a kiszombori körtemplom, a Rotunda éve volt

Nincs olyan kertészkedő, aki ne szeretné, hogy kertjét délceg pálma árnyékolja. A baj csak az, hogy az egzotikus külsejű növény a fagyos teleket nem éli túl. A mediterránumban egy-egy rendkívüli havazás meg sem kottyan e növénycsodáknak, de a tartós mínuszokat végképp nem szívlelik.

Ezért a nagyobb telelő hellyel rendelkezőknek is be kell érni a ládában, dézsában növő pálmákkal. Persze kellő férfierőre is szükség van, hogy a mázsás növényt ide-oda cipeljék. Van azért más lehetőség is: a Budai Arborétum egyik nagy pálmáját kint hagyják, és sikerrel áttelel a szabadban. Igaz, a Kertészeti Egyetemnek ebből az épületéből télen mindenütt szelel a meleg, mindenesetre, tudósok szerint, ha folytatódik a felmelegedés, akkor a magyar kertekben is megélhetnek a pálmák.

Most éppen a Washingtoni Botanikus Kertben bontotta ki virágát a kontyvirágfélék családjába tartozó titánbuzogány (vagy más néven óriáskontyvirág), melyet sokan a világ legnagyobb és legbüdösebb virágaként tartanak számon. Tudományos neve sokat elárul külleméről: Amorphophallus titanum, szabad fordításban "óriási formátlan pénisz".

A trópusokon (Óceánia, Afrika, Ázsia és Szumátra) élő növényt Odoardo Beccari olasz botanikus fedezte fel 1878-ban. Néhány gumót és magot elküldött Firenzébe, amit a gumók ugyan nem éltek túl, de néhány mag kicsírázott. A magoncokból küldtek a londoni Királyi Botanikus Kertnek, ahol 1889-ben először virágzott eredeti trópusi élőhelyén kívül.