A fecskékről szóló előző posztunkban megismerkedhettünk a füsti és a molnárfecskével, a folytatásban további közlei és távoli rokonok jönnek.
Tudta? A partifecske minden alkalmat kihasznál a fészkelésre
A fecskékről szóló előző posztunkban megismerkedhettünk a füsti és a molnárfecskével, a folytatásban további közlei és távoli rokonok jönnek.
Tudta? A partifecske minden alkalmat kihasznál a fészkelésre
Tudta? Hazánkban 3 fecskefaj fordul elő
A fecskefélék családjából Magyarországon a füsti fecske (Hirundo rustica) tartozott (a múlt idő nem elírás!) a leggyakoribb és legismertebb madarak közé; számos versben feltűnik a régi falusi porták, állattartó épületek csicsergő madara. Színezete felül acélkék (távolabbról ez feketének tűnik), az alsó oldala fehér, torka téglavörös. Nagyon jellemzőek hosszú szélső faroktollai.
A molnárfecske (Delichon urbica) szintén kötődik az emberi építményekhez, az állattartáshoz viszont nem. Fészkét a házak külső homlokzatára építi. Zömökebb alkatú, felül acélkék, alsó fele fehér, faroktollai rövidek, enyhén villásak, felülről nézve a farok tövén fehér folt látható.
A partifecske (Riparia riparia) állománya nagyon hektikusan alakul hazánkban. Eredeti fészkelőhelyei a folyók által kialakított függőleges partfalak, ezek mellett gyakran megtelepszik homokbányákban is. Barnás színezetű, alsó része fehér, a nyak környékén egy barna szalaggal.
E jeles nap Chernel István nevéhez kötődik, aki lelkes ornitológusként meghonosította hazánkban a madáretetőket és -odúkat, melyeket először a háza körüli parkban helyezett el. 1902-ben szülővárosában, Kőszegen szervezte meg az első Madarak és Fák Napját, melyet azóta minden év május 10-én tartunk.
Utolsó kommentek