Kapanyél

Az előző madaras posztunkban leginkább az év madaráról, a búbos bankáról és a szalakótáról szóltunk, most jöjjenek részletesebben színes rokonaik is.

Tudta? A gyurgyalagot méhészmadárnak is hívták régen

A gyurgyalag (Merops apiaster) rovarevő. A levegőben vadászik, a földre ritkán száll le, pihenni viszont gyakran használja a légvezetékeket. Mindenféle repülő rovart összekapdos, a darazsakat, méheket sem kíméli (angol neve is utal erre: Bee-eater= méhevő). A veszélyes fullánkokat egy különleges szokásával ártalmatlanítja: a megfogott méhet, darazsat addig verdesi egy faághoz, míg a potrohából ki nem fröccsen a fullánk a méregtasakkal együtt (ez a pillanat távcsővel is jól megfigyelhető). Ezután már veszélytelenül le tudja nyelni, vagy a fiókáknak adhatja. Méhészetek közelében zavaró lehet, ha egy csapat gyurgyalag megjelenik, de csak a riasztással lehet próbálkozni, mivel fokozottan védett fajról van szó.

Az idei évben a Magyar Madártani Egyesület által kezdeményezett szavazás végeredményeként a búbos banka lett az év madara. Ismerkedjünk meg hát vele és rokonaival!

Tudta? A szalakótaalakúak rendjébe hazánkban 4 faj tartozik

Az ebbe a madárrendbe tartozó fajok (a búbos banka, a szalakóta, a gyurgyalag és a jégmadár) első ránézésre nem is tűnnek rokonoknak, annyira különböző az alakjuk, megjelenésük. Közös jellemzőjük, hogy rendkívül színesek, a legszínpompásabb hazai fajok közülük kerülnek ki. Magyarországon a szalakóta kivételével gyakoriak, sokkal többször találkozunk (találkozhatunk) velük, mint azt gondolnánk!

Újlipótvárosban van egy hely, ahol a rég bezárt óvoda körbekerített udvarán 63 fa, köztük a környéken mindenhonnan jól látható majd' 30 méter magas jegenye éli magányos életét.

Idén jó korán csöppentünk bele a trópusi időjárásba, aminek egyetlen pozitívuma eddig, hogy idő előtt és egyszerre élvezhetjük az amúgy egymás után érő gyümölcsöket. A fanyar bogyósok jéggel kombinálva enyhítik a hőség okozta kínt, már a puszta látványuk is felüdülést hoz. Én legalábbis napok óta önkéntelenül ilyen képekbe botlom, úgyhogy meg is osztok néhányat, hátha másnak is segít.

Ismét felvirradt a sokakat megosztó ünnepnap, amit mi a családban nem tartottunk soha. Ahogy a "kötelező" nőnapot sem, inkább a szorgos hétköznapokban próbálunk figyelni egymásra. Viszont az évek múlásával egyre megengedőbb lettem, mert végül is szeretni, szeretve lenni és ünnepelni jó. Ennek ellenére döbbenettel vegyített csodálkozással figyelem, ahogy a 18 évesem lázas készülődéssel várja február 14-ét, nem feltétlenül azért, mert az öccse Bálint...

A "Kell-e nekünk Valentin?"- témakört egyszer már körbejártam itt, most ebbe nem is szeretnék újra belemenni. Amennyiben tényként kezeljük, hogy minden alkalmat meg kell ragadni az ünneplésre, együttlétre, meglepetésekre, akkor viszont adjuk meg a módját!