Kapanyél

Ha nincs a kertben meggy- vagy cseresznyefa, mégis effélékre hajazó csemete bújik elő a földből, akkor nagy valószínűséggel egy kései meggyről (Padus serotina), az újabban behozott, észak-amerikai eredetű özönnövényről, özönsorozatunk egy újabb darabjáról van szó. A tetszetős virágot, apró, de ehető gyümölcsöt hozó fával még nem is lenne baj, ha szolid dísznövényként gazdagítaná a faunát. De nem ilyen.

Az idei szezon jót tett a japán keserűfűnek (Fallopia japonica), persze nincs olyan kontinentális nyári időjárás, ami ártalmára lenne. Míg az akác mint özönnövény politikai téma lett a közelmúltban, addig az ártéri japán keserűfű viszonylag csendben, de megállíthatatlanul terjed. Az impozáns növény rettenetes szomszéd. Emberek közelében, városok szélén, elhanyagolt parkokban szokott megjelenni ez az évelő lágyszárú.

Akiknek emlékezete visszaér a hetvenes évekig, talán még emlékeznek arra, amikor a külpiacra szánt friss gyümölcsök útvonalát fáról fára, bokorról bokorra végigellenőrizték. A növényvédelmi szakemberek azt vizslatták, élnek-e kártevők az inkriminált növényeken, amelyek veszélyeztetik a szállítmányt, mert a ládákba kerülve terjesztik a kórt, vagy utódaikat. Az uniós szabályozás más, de ugyancsak szigorú. Nem véletlenül, hiszen a világméretű árumozgás miatt nem csak a termés, vagy bármi más érkezik, hanem velük együtt a megbúvó kártevő, betegség. Vannak olyan súlyos károkat okozó erdei rovarok, amelyek a csomagolóanyagban rejtőznek. Ezért nem baj, ha az ilyet gyorsan tűzre vetjük. Ha a hívatlan vendégek klímánkon jó érzik magukat, hamar szaporodnak.

A nemrég jelentkezett aranyszínű sárgaságot kabócák terjesztik

Ilyenek: kifejlett amerikai szőlőkabóca

Cudar világ jár a méhészekre. Elfagyott az akác, kiszántották a máskor fontos méhlegelőnek számító repce felét, és úgy tűnik, a kasza végez a méhészreménységnek tartott selyemkóróval is. Font Sándor, a Parlament mezőgazdasági bizottságának fideszes elnöke Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterhez fordult írásban, kérve, vizsgálják meg, levehető-e a selyemkóró az invazív növények listájáról, s elképzelhető-e, hogy csak a virágzás után irtsák, mert e kiváló mézelő (gyom)növény részben pótolhatná a húsvétkor elfagyott akác nektárját. Fazekas Sándor miniszter azonban megtagadta a kérést. Írásos érvelése szerint ez a parlagfűhöz hasonlatos növény veszélyezteti a magyar faunát.

A nektárját kivéve minden porcikája mérgező

A leghatékonyabban most lehet kirángatni a gyomfákat, melyeket a kerthasználók sokféleképpen ítélnek meg: vannak, akik a természet csodájának tartják, hogy a nem ültetett jövevény szépen vagy éppen vadul gyarapszik. Gyökérsarjról, a szél sodorta vagy a madarak lábáról, tolláról lepottyanó magból gyorsan serkennek. Ezeket mondják invazív, pionír fajoknak is, nem véletlenül, hiszen a szívós növények szinte mindenütt képesek gyökeret ereszteni, s ha ez megtörtént, akkor igen sebesen növekednek, terebélyesednek. A zöld platán, dió, mandula és a bálványfa magja hajlamos a kert kevésbé szem előtt lévő részén megkapaszkodni. Jelenlétük csak akkor tűnik fel, ha már jókora fává cseperednek, ilyenkor általában megkegyelmeznek nekik. De később a hatalmasra növekvő gyomfa már csak a kerítés közelsége miatt is kellemetlenséget okoz.

A bálványfát sem szabad a kertbe engedni, hacsak nem direkt őt választottuk