A leghatékonyabban most lehet kirángatni a gyomfákat, melyeket a kerthasználók sokféleképpen ítélnek meg: vannak, akik a természet csodájának tartják, hogy a nem ültetett jövevény szépen vagy éppen vadul gyarapszik. Gyökérsarjról, a szél sodorta vagy a madarak lábáról, tolláról lepottyanó magból gyorsan serkennek. Ezeket mondják invazív, pionír fajoknak is, nem véletlenül, hiszen a szívós növények szinte mindenütt képesek gyökeret ereszteni, s ha ez megtörtént, akkor igen sebesen növekednek, terebélyesednek. A zöld platán, dió, mandula és a bálványfa magja hajlamos a kert kevésbé szem előtt lévő részén megkapaszkodni. Jelenlétük csak akkor tűnik fel, ha már jókora fává cseperednek, ilyenkor általában megkegyelmeznek nekik. De később a hatalmasra növekvő gyomfa már csak a kerítés közelsége miatt is kellemetlenséget okoz.

A bálványfát sem szabad a kertbe engedni, hacsak nem direkt őt választottuk

>> a poszt folytatódik